A PTE álláspontja az állatok tudományos célra történő felhasználásáról
Mint minden élőlény, az ember is elsősorban saját fajának érdekében cselekszik. Az evolúció egyúttal a túlélésért folytatott küzdelem. Azok a fajok maradtak fenn, amelyek a változó környezethez a legjobban tudtak alkalmazkodni.
Az emberiség saját érdekében több célra használ fel állatokat. Ezek közül legalább kettő fennmaradásunkhoz elengedhetetlenül szükséges. Táplálkozásunkra szolgál az összes célra felhasznált állat 95 %-a, tudományos kutatások céljára < 0.3 %-a.
Az emberi faj egyedülálló, abban a tekintetben, hogy legfőbb adaptációs előnyünk a tudásunk és annak rendszerezett és ellenőrzött formája, a tudomány. Mint minden faj, mi is fenn akarunk maradni. Ezért nem mondhatunk le legfőbb eszközünkről, tudásunk növeléséről: a tudományról. Legfontosabb kötelezettségünk ugyanis nekünk is saját fajunk irányában van.
Az élettudományok által feltárt ismeretek egyaránt szolgálják az emberi egészség és életminőség javítását, az emberi faj és a bioszféra kölcsönhatásának megértését, a bioszféra egyéb fajainak a megismerését. Az élettudományok nem nélkülözhetik az állatkísérleteket mint módszert. Ez különösen vonatkozik az orvostudományra. Az orvostudomány az élettudományoknak olyan ága, amelynek célja az emberi egészség védelme, az emberi élet minőségének a javítása. Az orvostudományt azonban korlátozza az az erkölcsi elv, hogy emberen kísérleteket nem, vizsgálatokat is csak korlátozottan, indokolt esetben és körültekintően lehet végezni. Az Orvosi Világszövetség által kiadott Helsinki Nyilatkozat értelmében az emberen végzett klinikai orvostudományi kutatásokat előzetesen állatkísérletekben nyert adatokra kell alapozni.
Az emberi faj egyedülálló abban is, hogy az embernek erkölcse van, amely képessé teszi arra, hogy adott helyzetben, ne csak saját érdekét tekintse, hanem azt is, ami ettől függetlenül helyes lehet. Mint sok más faj, mi is használunk, sőt megölünk más fajokhoz tartozó egyedeket. Ezt a tényt nem tudjuk megváltoztatni, ha fenn akarunk maradni. Ennek a ténynek a tudomásul vétele mellett azonban az embernek felelősséget kell viselnie az általa tartott, és neki szinte teljes mértékben kiszolgáltatott állatok életéért, és ez a felelősség magában foglalja azt az erkölcsi kötelességét, hogy az állatoknak - lehetősége szerint - fájdalom- és szenvedés-mentes létet biztosítson. Ezt az elvet a kutatásokban használt állatokra is alkalmazni kell. Elfogadjuk ezért az állatok tudományos célra történő felhasználásának - és itt most minden szónak jelentősége van! - ész szerű és lehetséges mértékben való korlátozását.
Amikor állatoknak orvosi tudományos célokra történő felhasználásáról beszélünk, akkor természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy miért is történik ez? Ennek oka az az óriási emberi szenvedés, amit a betegségek okoznak. Az orvostudomány, beleértve alaptudományait is, a betegségek, a szenvedés és a halál ellen küzd, ezért nemcsak hasznossága, hanem erkölcsi alapjai is kikezdhetetlenül szilárdak, mivel az emberi élet fontosságát minden mást megelőző helyre kell tennünk. Az állatkísérletek jelentőségét jelzi az a tény, hogy az orvosi Nobel díjak közel háromnegyedét állatkísérletes kutatásokért adták. Az orvostudomány eredményei ugyanakkor nemcsak az emberi, hanem sok esetben az állati szenvedést is enyhítik. Több mint 70 olyan gyógyszerünk van ma, amely emberi és állati betegségek kezelésére egyaránt alkalmas. Az erkölcsi dilemma, amely itt felvetődik abban áll, hogy az emberi (és állati) életeket megmentő és szenvedést enyhítő eredményeket hozó orvostudomány haladása nem képzelhető el állatok felhasználása és feláldozása nélkül.
