Nagy Katalin az év mentortanára

A Pécsi Tudományegyetem Pedagógusképző Központ idei Mentor Fórumán Nagy Katalin, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának mentortanára kapta az Év Mentortanára kitüntetést augusztus 28-án. A szakmai életútja mellett arról is beszélgettünk vele, hogyan látja a mentortanári hivatást és a jövő pedagógusait.

Nagy Katalin 2000-ben szerezte tanítói diplomáját, 2005-ben a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán elvégezte a kommunikáció- és médiatudomány szakot, majd 2008-ban ugyanitt magyar szakos tanári oklevelet kapott. Mentortanári szakvizsgáját 2014-ben tette le sikeresen, a rábízott hallgatókat magas szintű szakmai tudással, precíz és hozzáértő pedagógiai attitűddel, valamint humánus emberi magatartással vezeti.

2002-től a Ciszterci Nevelési Központban tanítóként, majd magyartanárként dolgozott, emellett osztályfőnöki és mentortanári feladatokat is ellátott. Jelenleg a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának elismert pedagógusa, emellett a magyar nyelvi és művészeti munkaközösség vezetőjeként, valamint a Rákóczi Szövetség iskolai koordinátoraként tevékenykedik az intézményben.

Tanári munkája mellett aktívan vesz részt a gimnázium kulturális életében. Mesélne erről?

A magyar kultúra hozzátartozik az identitásunkhoz, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok is átérezzék ennek a felelősségét. Elsősorban irodalmi programok szervezésében veszek részt, ezek közül kettőt szeretnék kiemelni. 2017-ben elindítottam egy versmondó kört, amelynek a tagjai olyan diákok, akik nemcsak szeretik a verseket, hanem szívesen vállalkoznak arra is, hogy ezt másokkal is megosszák. Több műsorunk is volt az évek során, amelyet a gimnáziumban, illetve a Várkonyi Nándor Könyvtárban adtunk elő, ezek leginkább egy-egy évfordulós költő (pl.: Arany János, Ady Endre, Radnóti Miklós stb.) verseiből összeállított előadások voltak.

A másik program, amely szintén a „szívem csücske”, az országos Babits Mihály nyelvhasználati verseny, amelyet a magyaros munkaközösséggel 2022-ben indítottunk újra a gimnáziumban a magyarországi és a vajdasági középiskolák számára. A verseny során Babits műveihez kapcsolódóan a versmondás és a szónoki beszéd kategóriában mérhetik össze a tudásukat a versenyzők. Ezenkívül számos olyan kulturális rendezvény van (pl.: adventi műsor, a magyar kultúra napja, nemzeti ünnepek, a magyar költészet napja, ballagás stb.), amelybe bekapcsolódunk, vagy amelyet közösen szervezünk a magyart és a művészeti tantárgyakat tanító kollégáimmal.

Mit gondol, mik egy jó mentortanár legfőbb ismérvei?

Szerintem az a legfontosabb, hogy 

egyenrangú partnerként, kollégaként kezelje a hallgatót. Támogassa őt abban, hogy jól érezze magát az adott intézményben, 

ha a hallgató megismerheti az iskola dolgozóit, bekapcsolódhat a programokba, illetve a szakmai munkaközösségek tevékenységeibe, egy befogadó közösség tagjává válik, és sokkal nagyobb kedvvel és lelkesedéssel fog bejönni az iskolába.

Tegye lehetővé, hogy a kistanár minél jobban megismerje azt az osztályt, ahol tanítani fog, ezáltal hatékonyabb lesz a közös munka is. Rendkívül fontosnak tartom a tanárjelölt és a mentortanár közötti őszinte, nyílt kommunikációt is, amely alapja az együttműködésnek. Az értékelés során a pozitívumok elhangzása mellett az építő jellegű meglátásoknak, javaslatoknak szintén nagy szerepe van a fejlődésben.


Átfogóan a „jelenlétet” emelném ki, vagyis a hallgató a gyakorlat során kapja meg azt a szabadságot, önállóságot, amelyre szüksége van, de közben érezze, hogy mindig van mellette valaki, akinek az útmutatására számíthat.

A mentortanár tulajdonképpen egy „háttérember”, aki úgy kíséri végig a hallgatót a gyakorlat során, hogy közben megerősíti benne azt a gondolat, hogy mindenképpen tanár szeretne lenni.

Mire a legbüszkébb az eddigi pályafutásához kapcsolódóan?

Talán arra, hogy tanítóként, később tanárként az alsó tagozattól kezdve egészen a gimnáziumig mindegyik korosztállyal megtaláltam a közös hangot a tanítás során. Jó érzéssel tölt el, hogy a tananyagon kívül egy olyan szemléletet, illetve értékrendet is átadhattam a tanítványaimnak, amely a későbbi életükre is hatással van. Nagy öröm számomra, hogy többen visszajárnak, és továbbra is számítanak a véleményemre.

Hogyan látja napjaink pedagógus hallgatóit? Milyen nehézségekkel kell szembenézniük?

Szerencsés vagyok, hiszen eddig a legtöbb hallgató, aki hozzám került, lelkiismeretesen felkészült a tanórákra, és végig együttműködő volt, ha hiányosságok adódtak, azokat pótolta, aktívan bekapcsolódott az iskolai életbe is. Azt gondolom, hogy 

aki valóban tanár szeretne lenni, az teljes odaadással végzi a tanítási gyakorlatot,

 viszont akiből hiányzik ez a fajta lelkesedés, motiváció, annak el kell gondolkodnia azon, hogy valóban ezt a pályát szeretné-e választani.


Szerintem a legnagyobb nehézség, amivel szembe kell nézniük a hallgatóknak, hogy rengeteg elvárásnak kell megfelelniük, mind a tanárok, mind a diákok, mind a szülők részéről. A sok elvárás közepette pedig nehéz önazonosnak maradni, pedig ez szükséges ahhoz, hogy hitelesek legyünk. Mindezek mellett úgy látom, hogy a tanárjelöltek képesek megbirkózni a rájuk váró kihívásokkal, nehézségekkel, a mi feladatunk pedig az, hogy segítsük őket ebben.

HASONLÓ TARTALMAK