Nagy Katalin az év mentortanára

Tanári munkája mellett aktívan vesz részt a gimnázium kulturális életében. Mesélne erről?

A magyar kultúra hozzátartozik az identitásunkhoz, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok is átérezzék ennek a felelősségét. Elsősorban irodalmi programok szervezésében veszek részt, ezek közül kettőt szeretnék kiemelni. 2017-ben elindítottam egy versmondó kört, amelynek a tagjai olyan diákok, akik nemcsak szeretik a verseket, hanem szívesen vállalkoznak arra is, hogy ezt másokkal is megosszák. Több műsorunk is volt az évek során, amelyet a gimnáziumban, illetve a Várkonyi Nándor Könyvtárban adtunk elő, ezek leginkább egy-egy évfordulós költő (pl.: Arany János, Ady Endre, Radnóti Miklós stb.) verseiből összeállított előadások voltak.

A másik program, amely szintén a „szívem csücske”, az országos Babits Mihály nyelvhasználati verseny, amelyet a magyaros munkaközösséggel 2022-ben indítottunk újra a gimnáziumban a magyarországi és a vajdasági középiskolák számára. A verseny során Babits műveihez kapcsolódóan a versmondás és a szónoki beszéd kategóriában mérhetik össze a tudásukat a versenyzők. Ezenkívül számos olyan kulturális rendezvény van (pl.: adventi műsor, a magyar kultúra napja, nemzeti ünnepek, a magyar költészet napja, ballagás stb.), amelybe bekapcsolódunk, vagy amelyet közösen szervezünk a magyart és a művészeti tantárgyakat tanító kollégáimmal.

Mit gondol, mik egy jó mentortanár legfőbb ismérvei?

Szerintem az a legfontosabb, hogy 

egyenrangú partnerként, kollégaként kezelje a hallgatót. Támogassa őt abban, hogy jól érezze magát az adott intézményben, 

ha a hallgató megismerheti az iskola dolgozóit, bekapcsolódhat a programokba, illetve a szakmai munkaközösségek tevékenységeibe, egy befogadó közösség tagjává válik, és sokkal nagyobb kedvvel és lelkesedéssel fog bejönni az iskolába.

Tegye lehetővé, hogy a kistanár minél jobban megismerje azt az osztályt, ahol tanítani fog, ezáltal hatékonyabb lesz a közös munka is. Rendkívül fontosnak tartom a tanárjelölt és a mentortanár közötti őszinte, nyílt kommunikációt is, amely alapja az együttműködésnek. Az értékelés során a pozitívumok elhangzása mellett az építő jellegű meglátásoknak, javaslatoknak szintén nagy szerepe van a fejlődésben.

Átfogóan a „jelenlétet” emelném ki, vagyis a hallgató a gyakorlat során kapja meg azt a szabadságot, önállóságot, amelyre szüksége van, de közben érezze, hogy mindig van mellette valaki, akinek az útmutatására számíthat.

A mentortanár tulajdonképpen egy „háttérember”, aki úgy kíséri végig a hallgatót a gyakorlat során, hogy közben megerősíti benne azt a gondolat, hogy mindenképpen tanár szeretne lenni.