Egyedülálló posztdoktori pozíciók a PTE-n

A Pécsi Tudományegyetem – hazánkban elsőként – új, hiánypótló posztdoktori pozícióikat hívott életre, melyek mérföldkőnek számítanak az intézmény akadémiai megújulásában. A program tudatos szemléletváltást képvisel: a nemzetközi mobilitásra, a versenyalapú kiválasztásra és a célzott kutatói ciklusokra épít. Ez a megközelítés a magyar felsőoktatásban egyedülálló, a nyugat-európai és amerikai akadémiai gyakorlatokhoz közelít, ugyanakkor erősíti a PTE tudományos láthatóságát és vonzerejét.

A hagyományosan elképzelt, lineáris és biztonságos oktatói–kutatói életpálya – amelyben valaki egy intézményen belül, kiszámítható lépcsőfokokon halad előre – a nyugat-európai és amerikai akadémiai gyakorlatban tulajdonképpen nem létezik.

Ott a karrier kezdetétől fogva rövid, jellemzően 1–2 éves, határozott idejű pozíciók, intenzív mobilitás és folyamatos versenyhelyzet határozza meg a pályát. Nem az a jellemző, hogy valaki egy egyetemen járja végig a ranglétrát, hanem az, hogy különböző intézményekben, különböző kihívásokon keresztül építi fel a szakmai portfólióját – mondta dr. Komócsi András, a PTE tudományos rektorhelyettese.
dr. Komócsi András, a PTE tudományos rektorhelyettese
Mára a posztdoktori alkalmazás rendszerszintű bevezetése Magyarországon elengedhetetlenné vált: nemcsak dinamizmust hoz az egyetem működésébe, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy az intézmény valóban nemzetközi akadémiai térben legyen értelmezhető. 

A Pécsi Tudományegyetem, mely a külföldi hallgatók arányát tekintve Magyarország legnemzetközibb egyeteme, már látványos eredményeket hozott a hallgatói oldalon: A külföldi hallgatók magas aránya ma már a karok gazdasági életképességének egyik kulcstényezője. Oktatói és kutatói oldalon azonban ez jóval kevésbé érvényesül. A valóban külföldi oktatók aránya alacsony, ami hosszú távon az akadémiai minőség korlátjává válhat, így nem teremt valódi tudományos vonzerőt. Ezért 

különösen fontos, hogy az oktatói-kutatói oldalon is megjelenjenek nemzetközi tapasztalattal rendelkező, mobil szakemberek

 – húzta alá a rektorhelyettes.

Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik az EDUC egyetemi szövetség, melynek célja az egyetemek működésének fejlesztése, ezen belül a tudományos együttműködések, infrastruktúrák és kutatói közösségek összehangolása. 

A most induló, hazánkban eddig példa nélküli EDUC-posztdoktori program ennek a gondolkodásnak a része: egy rugalmas, nemzetközi mobilitásra épülő konstrukció,

amely két évre szól, és előírja a magyarországi, valamint egy partnerintézménynél eltöltött időszakot is. Különösen figyelemre méltó, hogy a PTE nemcsak csatlakozott ehhez a modellhez, de az EDUC-közösségen belül is kiemelkedő módon, egyszerre két posztdoktori pozíciót hozott létre, melyek közül az egyiket egy külföldi kutató fogja betölteni.

Maga az EDUC a PTE nemzetközi kapcsolatai közül egy nagyon aktív és nagyon gyümölcsöző kapcsolatrendszer – emelte ki dr. Komócsi András, aki azt is elmondta, hogy 

a program keretében két posztdoktori pozíció jött létre,

amelyet többkörös előzetes szakmai egyeztetés előzött meg. A cél az volt, hogy a pályázat mögött valódi fogadókészség és világos szakmai program álljon. A pozíciók egyikét a Közgazdaságtudományi Karon, a másikat a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon töltik be – utóbbi különösen fontos jelzés, hiszen a posztdoktori rendszer hagyományosan inkább a természettudományokban elterjedt.

EDUC PTE

A program finanszírozás szempontjából is különleges, hiszen az nem külön EDUC-keretből valósul meg, hanem az egyetem minőségi teljesítménytámogatási forrásából, mely felett az intézmény tudományos rektorhelyettese diszponál. Ez az a keret, amelyből a PTE többek között publikációs díjakat, belső pályázatokat és teljesítményalapú juttatásokat is finanszíroz. Bár ez az összeg önmagában nem fedezi az egyetem kutatási kiadásait, célzott felhasználása jól illeszkedik a posztdoktori program szellemiségéhez.

Összességében az EDUC-posztdoktori pozíciók egy modern, versenyalapú, nemzetközi akadémiai modell felé tett első, tudatos lépést jelentenek. Irányt mutatnak egy olyan egyetemi működés felé, amelyben a mobilitás, a nyitottság és a szakmai kihívás nem kivétel, hanem alapfeltétel.

HASONLÓ TARTALMAK