#PTEcsalád - Hogyan valósul meg ez a szlogen a gyakorlatban? – Interjú Magyar Nikolettel

2022.

június

07.

#PTEcsalád - Hogyan valósul meg ez a szlogen a gyakorlatban? – Interjú Magyar Nikolettel

Magyar Nikolett ötödéves szobrászművész hallgató a PTE Művészeti Karán tanul. Interjúnk során megtudhattuk tőle, miért éri meg az egyetem hallgatójának lenni.

Magyar Nikolett

Miért Pécs? Miért a PTE?

Azért választottam a pécsi képzést, mert alapvetően már a gimnáziumban is szobrászművésznek tanultam, meg is csináltam az OKJ-s képzésemet és választanom kellett, hogy vagy Pest vagy pedig Pécs. Sokan dicsérik a pesti képzést, ezért elmentem a felvételire és nem éreztem azt, hogy nekem való lenne, sem a tanárok részéről, sem az ottani hallgatók részéről. Ehhez képest, mikor eljöttem ide Pécsre a felvételi meghallgatásra, nagyon családias volt és annyira megfogott a közeg. Az egyetemünk a Zsolnay-negyedben található, aminek az épülete 10-12 éves lehet, nagyon szépen felújított épület, ezáltal nagyon különleges. A tanáraim is nagyon közvetlenek és érdeklődőek.

Miért ajánlanád a pécsi képzést a most felvételizőknek?

A város miatt mindenképpen, mert egyáltalán nem olyan, mint Budapest, nincs az a nyüzsgés és alapvetően van egy kis mediterrán hangulata. Én a Szalay László Kollégiumban lakok, ahonnan 10 perc beérni gyalog a város központjába, és 5 percre van az egyetem. Útközben még ott van a Balokány-tó is, ami mellett annyira jó elsétálni. Úgyhogy részben ezt ajánlom, hogy vegyék figyelembe a város hangulatát is. A kar, amire járok alapvetően kicsi, szóval sokkal barátságosabb már ez a közeg is, könnyebb így ismerősöket, barátokat szerezni.

Mi volt az első dolog, ami után otthon érezted magad Pécsen?

Már az elején otthon éreztem magamat, mert a társaság, amibe bekerültem, nagyon jó volt. Befogadóak és kedvesek voltak az emberek. Emellett részt vettem a művészeti karos gólyatáborban, ami szintén nagyon családias hangulatban telt. Odafigyeltek ránk a szervezők, de ők is buliztak velünk együtt. A gólyatábor után, mikor először találkoztunk, jó érzés volt, hogy már vannak ismerősök. Kevesen voltak, akik pécsiek voltak, ezért együtt fedeztük fel a várost, a kocsmákat vagy felmentünk a Tettyére sütögetni. Ezek az események voltak azok, amik miatt azt éreztem, hogy otthon vagyok. Illetve a műteremben lévő munka is mindig jó hangulatban telik és ha valaki elakad a munkájával, akkor segítünk a másiknak.

Van olyan élményed a gólyatáborból, amire szívesen emlékszel vissza?

Részt vettem gólyaként, valamint az első évben elkezdtem érdeklődni a fotózás iránt, így azóta is járok fotósként a táborokba. Amik nekem nagyon tetszenek, azok a feladatok, illetve volt olyan, hogy a programok végén leültünk a pokrócokra, néztük a csillagokat és beszélgettünk, aminek nagyon kellemes hangulata volt.

Pár szó/mondat, amivel az egyetemi életet jellemeznéd?

Móka, kitartás, közösség.

Mikor döntötted el, hogy ezt a hivatást választod?

A gimis éveim során mikor választanom kellett a szakok között, akkor döntöttem a szobrászat mellett, mert az érdekelt a legjobban, így elkezdtem egy OKJ-s képzést, amit sikeresen be is fejeztem. Ezek után elgondolkoztam, hogy mi legyen a továbbtanulásomat illetően és végül úgy döntöttem, hogy beadom a felvételi jelentkezésemet és vagy sikerül vagy nem. Akkor dőlt el, hogy tényleg ezt szeretném, mikor a felvételi elbeszélgetésen vettem részt és kicsit több ismeretet kaptam a képzésről és a közegről egyaránt.

Milyen pozitív előnyét tapasztaltad meg az osztatlan képzésnek?

Azt mindenképpen kiemelném, hogy ebben a képzési formában több időnk van tudást és élményt magunkba szívni, mielőtt még eljutunk oda, hogy szakdolgozatot kell írnunk. Szerintem sokkal jobb, hogy 5 évünk van elsajátítani a tudást, amit az oktatóktól megszerezhetünk a képzés során.

Rovat
Felvételi