„Akkor is beszélni kell egymással, ha nem értünk egyet” – Pécsre látogatott Bogyay Katalin

Ne félreértsük, de megértsük egymást

„Édesapám mondta mindig: Nyelveket kell tanulni és zenét, hogy legyen kulcsunk a másik emberhez. Én ezt a hozzáállást vittem tovább a szakmai életemben is, kissé továbbfejlesztve, adaptálva. 

Hiszen hogyan is tudnánk békét teremteni, ha amikor egymás szemébe nézünk, nem hisszük el, hogy a másik őszintén kíváncsi ránk?” 

- kezdte előadását Bogyay Katalin, a Művészetek és Irodalom háza színpadán, ahol nagyszámú hallgatóság előtt tartott előadást az idén 80 éves ENSZ-ről, amelynek Magyarország 70 éve tagja.

Az előadás számos témát érintett, izgalmasan vegyítve a széleskörű tárgyi tudást és a nagykövet asszony személyes tapasztalatait, amiken keresztül a hallgatóság bepillantást nyerhetett az ENSZ mindennapjaiba, a döntéshozatal mindennapi működéseibe.

„Amikor először szólaltam fel a Biztonsági Tanácsban, akkor a dialógusról beszéltem. Hogy ez egy olyan formája a beszélgetésnek, ahol nyitottak vagyunk egymásra, a másik gondolataira, és ha nem is feltétlen hagyjuk magunkat meggyőzni, próbáljuk megérteni egymást” – mesélte előadása elején. „Ahogy erről beszéltem, ennek a fontosságáról, elkezdtem érezni, hogy az addig a papírjaikba mélyedő, firkáló, telefonozó diplomaták figyelni kezdtek rám.”

Bogyay Katalin beszélt a nők szerepéről az ENSZ alapításában és a diplomácia történetében, a soft power diplomácia (kulturális, oktatási, tudományos és kommunikációs nemzetközi kapcsolatok) erejéről, és természetesen az ENSZ és Magyarország kapcsolatáról is. Különösen izgalmas volt a hallgatóság számára az ‘56-os forradalom és az ENSZ kapcsolatának felidézése, amikor a nagykövet asszony megosztotta, hogy még hat évtizeddel a forradalom után is számos akta, dosszié titkosítva volt. Beszélt továbbá arról is, hogy az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete először az 1956-os forradalom és szabadságharc után került szembe komoly kihívással, amikor a megtorlások elől közel 200 000 magyar menekült külföldre. Ennek kapcsán mesélt Pavl Bang-Jensen-ről is, a dán diplomatáról, aki életével védte az 56-os forradalommal kapcsolatban tanúvallomást tevő magyarok anonimitását, ezzel nem csak őket, de családjaikat is óvta.

Az előadás visszatérő eleme volt a diplomácia egyik alappillére, és egy érték, amit saját bevallása szerint, Bogyay Katalin a mindennapokban is fontosnak tart:

„Az a lényeg, hogy akkor is le kell tudni ülni egymással beszélni, ha nem értünk egyet.”

Ez éppolyan fontos a multilaterális diplomáciában, mint a hétköznapi életben.

„Sokszor halljuk a kritikát a Biztonsági Tanáccsal kapcsolatban, és azon keresztül az ENSZ-szel kapcsolatban is. Pedig az ENSZ alapvető értékei ma is érvényesek. Ha az alapító okiratban megfogalmazott gondolatokat – a békére törekvést, az emberek kölcsönös tiszteletét, a férfiak és nők, vallások, kultúrák közötti egyenjogúságot és más alapértékeket – be tudnánk tartani, akkor nem csak békésebb, de jobb világban élnénk” – zárta előadását Bogyay Katalin, mielőtt megnyitotta a beszélgetést a közönség számára, hogy egy izgalmas, közvetlen párbeszédben, dialógusban vehessenek részt a jelenlévők is.