80. születésnapja alkalmából köszöntötték dr. László Gyulát

Egyetemi élet 2025.10.13.

Springer Barnabás

Kapott kép

A ROVAT LEGFRISSEBB CIKKEI

Lelki Egészség Nap a PTE-ETK-n

2025.10.13.

Szenátusi Napló 2025/I

2025.10.06.

Együttműködés a borkultúra szolgálatában

2025.10.02.

2025. október 10-én bensőséges, ugyanakkor ünnepélyes rendezvényen köszöntötték László Gyula professzort, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának meghatározó oktatóját és kutatóját, aki 80. életévét, valamint a pécsi közgazdászképzéshez kötődő 55 éves munkásságát ünnepelte.

A „Fél évszázad a gazdaságtan szolgálatában” című kötetben kollégák és tanítványok gyűjtötték össze kutatásaikat és tanulmányaikat. A könyvet Dr. Jarjabka Ákos, Dr. Sipos Norbert és Dr. Venczel-Szakó Tímea szerkesztették.

Az ünnepi alkalomból Professzor úrral pályájáról, az oktatás változásairól és a fiatal kutatók iránti elkötelezettségéről beszélgettünk.

Professzor úr, ön 55 éve, alapítása óta dolgozik a PTE KTK-n. Mit gondol, mi az, ami Önt itt tartotta?

Egyrészt ez az erős késztetést, hogy tanítani, szellemiséget átadni szeretnék a hallgatóknak és másoknak. Ez a kezdetektől fogva velem van. Régen én tanárnak készültem, és végül 1970 itt kötöttem ki.

Ez egy olyan közeg, egy olyan oktatói kör, ami inspirál. Másrészről hallgatóknak át lehet adni olyan gondolatokat, olyan dolgokat, amik fontosak az életben.

Bennem ‘68 után, a hetvenes évek elején kialakult egy kritikus, mindig újat kereső szellem. Ezt elültetni a hallgatókban, ez szerintem a pécsi kar alapvető értéke volt és engem is éltetett.

Ez alatt az idő alatt bizonyára sok minden változott: a hallgatók, oktatók, és a tudásátadás stílusa is. Ön miben látja a legnagyobb különbségeket?

Amikor én kezdtem, akkor inkább tanítottunk, átadtunk ismereteket, olyan fiataloknak, akik előtte gazdasági gondokkal nem nagyon voltak tisztában. Módszertanilag is inkább a közlés, az előadás volt terítéken. Még gyakorlati órákon is inkább a bizonyos kérdések megbeszélése. Irányítani próbáltuk a gondolkodást. Ez később alakult át, azzal, hogy olyan hallgatók érkeztek, akik többet tudtak a világról, gazdaságról, politikáról. Velük erőteljesebbé válhatott a párbeszéd, a vitázás, a kritikai értékelés.

Módszertanilag igazából a kétezres években alakult át a kar. Ekkor erősödött fel az akarat, hogy készségeket építsünk, és kevésbé tudást. Ez módszertanilag és tartalmilag is más. Részben könnyebb a mi részünkről, mert többet tudunk beszélgetni, értekezni a hallgatókkal. Megváltozott a hallgatói attitűd is. Kevésbé akarják azt, hogy tanítsuk őket. Ott van a wikipédia, más infokommunikációs eszközök, és úgy gondolják, hogy amit tudni kell, azt valahonnan megszerzik. Inkább a készségfejlesztés, ami számukra fontos. Módszertanilag ez azt jelenti, hogy inkább esettanulmányokra kerül a hangsúly, vitákra bizonyos kérdésekről. De ezt azért bizonyos korlátokkal kell kezelni. Ha nincs meg bizonyos dolgokról a tudás, hiába van az interneten egy sor információ, felmerülnek kérdések: Hol kell keresni? Jó információ ez, vagy csak egy vélemény a sok közül?

Ha egy félkész ismeretre elfogadok alapnak, és az alapján kritizálok, gondolkodok, akkor az fals. Fontos a készség és a kreativitás, de bizonyos tudás biztosan kell. Hogy tudjunk mire építeni.

Amikor beléptünk, akkor egy könyvvel fogadták önt. Hogyan reagált, tudta-e előre, hogy ez el fog készülni?

Sejtettem. Ez nem újdonság, ez egy gyönyörű gyakorlat, hogy a kollégák egy ilyen emlékkötettel emlékeznek a kitüntetettre, az idősebbre, ezzel tisztelegve előtte, kifejezve, hogy valamilyen módon tanítójuk, mesterük volt az illető. És ez természetesen nagyon jól esik. Jelzi azt, hogy egy közösség így emlékezik rám.

Szóba került többször a tanítás, tudásátadás. Van olyan üzenet, vagy gondolat, amit át szeretne adni a most pályakezdő kutatóknak, hallgatóknak?

Ahogy az előbb is utaltam rá, próbáljanak két lábon élni. Mert muszáj, hogy az egyik láb legyen a stabil alapismeretek. A tudás az nélkülözhetetlen. A másik láb pedig a kreativitás.

Az, hogy bár van tudásom, de mindent, amit valaki tanított, elmondott, azt tessék átgyúrni a saját gondolatrendszeren. Tessék kritikával fogadni mindent. Ha jó, akkor befogadni, ha nem, akkor elvetni.

De akár a tudás, akár a kreativitás hiányzik, az akkor botladozás.