„Mindenki a saját fejlődéséért felelős” – Interjú Mátyás Mirtillel

2022.

július

25.

Mátyás Mirtill 26 éves, harmadéves dietetikus hallgató a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán. Azt gondolta, hogy ilyen idősen, nem lesz számára olyan különleges és új a képzés, de a PTE bebizonyította, hogy itt mindig van hová és van kivel fejlődni. 

Mátyás Mirtill

Miért választottad Pécsett, és miért a PTE-t?  

Amint rájöttem, hogy ezt a szakot szeretném akkor tudtam, hogy Pesten, illetve Debrecenben és Pécsen van ilyen képzés. Debrecen nagyon távolinak tűnt a számomra, a pesti képzésről pedig nem igazán hallottam jókat az én szemszögemből, úgyhogy igazából ezért választottam a PTE-t. 

Mi az, amit javasolnál a felvételizőknek/sorrendmódosítóknak? Mi az amiért érdemes ezt az egyetemet választani? 

Szerintem mindenképpen egy teljesen új tapasztalás, hogyha valaki nem pécsi, muszáj önállósodni ezáltal. Nagyon jó, hogy az egyetemnek összefüggő, gyakorlatilag az egész városra kiterjedő rendszere van és szinte mindenki pécsi egyetemista, ezáltal közösségi érzést kelt. 

Mi volt az első dolog, ami miatt otthon érezted magad így, hogy kétszáz kilométerről költöztél ide? 

Alapvetően nagyon introvertált személyiség vagyok, illetve később kezdtem az egyetemet, mint a nagy átlag, emiatt azt gondoltam, hogy nagyon ki fogok lógni. Viszont annyiféle ember van itt, hogy szerintem mindenki megtalálja a saját kis csoportját. 

Mikor leköltöztél kollégiumba jelentkeztél vagy albérletet kerestél? Mit érdemes tudni róluk? 

Jelentkeztem kollégiumba, de nem vettek fel, ezért albérletet kellett keresnem. Azt javaslom, hogy ha van rá mód, akkor ne szemeszter vagy félévek között legyen az új albérletnek a kivétele, mert olyankor azért magasabbak az árak. Év közben egyébként nagyon jókat lehet találni és tényleg teljesen baráti áron, de nyilván ez nem mindig opció. 

Egy szó/mondat, amivel az egyetemi életet jellemeznéd? 

összetett, kihívásokkal teli 

Mikor döntötted el azt, hogy ez az a hivatás, amit te szeretnél? 

Táncművésznek tanultam és miután érettségiztem kihagytam pár évet, ami a felsőfokú tanulmányaimat illeti. Azzal mindig tisztában voltam, hogy szeretnék majd tovább tanulni, csak nem tudtam, hogy mi az, ami érdekelne. 7 éve vagyok vegán és gyerekkorom óta vegetáriánus, úgyhogy ennek kapcsán jött nekem az, hogy szeretném ezt jól csinálni és a későbbiekben majd szeretném átadni a tudásomat, segíteni az embereknek, megnyugtatni azokat, akik mondjuk efelé kacsingatnak vagy akiket ez érdekel, hogy igenis lehet ezt jól csinálni. A jelentkezésem előtt 1-2 évvel fogalmazódott ez meg bennem csak akkor lekéstem a felvételit, ezért a következő jelentkezésig megcsináltam a nyelvvizsgát és utána jelentkeztem. Tudomásom szerint, ez az egyik leghaladóbb szemléletű egyetem, itt vannak a legújabb oktatási formák. Ne arra számítsunk, hogy idejövünk, megkapunk mindent és akkor innen készen megyünk el, hanem mindenki a saját fejlődéséért felelős és szerintem emiatt fontos, hogy a szabadidőnkben is fejlesszük a tudásunkat.  

Jövőre végzel az alapképzéseddel. Gondolkozol azon, hogy jelentkezz mesterképzésre? 

Igen mindenképpen szeretnék. Bevallom még nem néztem utána, hogy hol és mik a lehetőségek, de a táplálkozás tudomány az, ami érdekel. Illetve, ha 2 évet közkórházban dolgozunk, akkor utána megkapjuk a klinikai dietetikus papírt, amivel lehet magán praxist létrehozni és nekem ez inkább a célom. 

Milyennek látod az egyetemi életet introvertált személyiségként? 

Az egyetemen egyszerűen muszáj kilépni ebből a komfortzónából és már az első félévben kellett gyakorlati vizsgán teljesítenünk, vagy éppen egy elméleti szóbeli vizsgán. Úgyhogy szerintem csak így lehet ezt fejleszteni, hogy nyilván kemény, meg sokkal jobban izgulok valószínűleg, mint a nagy átlag. Az első évünk közös a gyógytornászokkal, az ápolókkal, illetve mentőtisztekkel, úgyhogy ott meg lehet ismerni mindenkit, amihez az egyetem által szervezett közös programok is hozzájárulnak. Ilyenek például az összegyetemi bulik, az ETK-MIK szerdák a Sörházban, a Japán főzőest, vagy a jótékonysági sütivásár. A második évben otthon voltunk a járvány miatt és most, hogy visszajöttünk szerintem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, már csak azért is, mert furcsa volt mindenkinek, hogy a harmadik évünk, de nem ismerjük teljes mértékben egymást.  

Valami, amit szívesen megosztanál az ide érkezőkkel? 

Legyen meg az, hogy miért jönnek ide, de egyébként pedig engedjék, hogy történjen, aminek kell mert mindenki meg fogja magát ismerni.

Én is azt gondoltam, hogy azért ebben a korban már nem fogok annyira új dolgokat megtudni és nem lesz akkora dolog ez az egyetemi lét, de mégis teljesen más és új.