international

Gyászhír - elhunyt id. dr. Gallyas Ferenc

2020.

október

13.

A gyászoló család, a Pécsi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy id. dr. Gallyas Ferenc, az Idegsebészeti Klinika emeritus professzora 2020. szeptember 26-án, életének 85. évében elhunyt.


Személyében a család a szerető férjet, az édesapát és a nagyapát, az egyetem szakterületének nemzetközileg is elismert művelőjét gyászolja.

Az elhunytat a Pécsi Tudományegyetem és a PTE Általános Orvostudományi Kara saját halottjának tekinti.

Búcsúztatása 2020. október 19-én, 12 órakor lesz a Pécsi Központi Temető Kápolnájában.

Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

Mivel a család kérésére a hamvak nem a temetőben lesznek eltemetve, nincs lehetőség a síron koszorúk és virágok elhelyezésére. Az erre szánt összeget az alábbi számlaszámra kérik utalni: Ámb.Dévai Szt.Ferenc alapítvány 10300002-20145639-00003285

 


 

In memoriam id. dr. Gallyas Ferenc

Gallyas professzor 1959-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyész szakán. A biológia tudományok doktora fokozatot 1984-ben szerezte meg, 1994-ben habilitált. Az egyetem elvégzése óta dolgozott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd a jogutód Pécsi Tudományegyetemen. 1972-ig az Ideg-és Elmegyógyászati Klinikán, ezt követően, nyugdíjba vonulásáig az Idegsebészeti Klinikán. 1988 óta egyetemi tanárként, majd professzor emeritus kutatóként. 2003-2006 között az Általános Orvostudományi Kar tudományos dékánhelyettesi feladatait látta el.

1996-tól 1999-ig vendégkutatóként, majd 1975-ben és 1981-ben egy-egy évig dolgozott Németországban, Göttingenben, a Max Planck Institut für Biophysikalische Chemie, Neuroanatomische Abteilung-ban.  
Vendégprofesszorként 1988-ban és 1989-ben dolgozott a Department of Neurosurgery, Yale University School of Medicine-ben. Hosszabb ideig vendégprofesszora volt a Zentrum der Morpholgie, Johann Wolfgang Goethe-Universitat Frankfurt-nak.

Az emberi agy megértése, az emberi intelligencia megismerése, azaz a "személyiség biológiai székhelye" mindig egyik fő célja volt a tudományos kutatásnak. Gallyas Ferenc munkássága arra irányult, hogy jobban megértsük a neurobiológiai ép és kóros funkciók mikroanatómiai hátterét. Fő kutatási területe a neurohisztológia, az ezüstfestés elmélete és gyakorlata a specifikus neuroncsoportok azonosítására. A neurológiai és pszichiátriai betegségek iránti fokozott érdeklődés, különös tekintettel az olyan neurodegeneratív betegségekre, mint az Alzheimer-kór, olyan módszereket igényelt, amelyek az emberi agy normális és kóros szerkezetét egyetlen sejt felbontási szintjén segítenek feltárni. Ezüstfestési módszereivel forradalmasította az idegszövet láthatóvá tételét és bizonyos idegkárosodások kimutatását. Az ezüstfestés fizikai-kémiai mechanizmusának feltárásával új világot teremtett ezen a kutatási területen. Kidolgozott egy eljárást a fémezüst minimális mennyiségének meghatározására nagy mennyiségű ionos ezüst jelenlétében. Ezeket a korábban "szeszélyesnek" tartott ezüstöző módszereket megbízhatóvá tette a korábban alkalmazott kémiai előhívás speciális, fizikai előhívókkal való kicserélésével. Fizikai-kémiai magyarázatot adott a hiperkromatikus, „sötét” idegsejtek régóta fennálló rejtvényére, amik a sérülések után alakulnak ki az agyban.

Ma a világon a Gallyas-féle ezüstöző módszerek 17 változatát alkalmazzák az idegszövet különböző morfológiai elemeinek feltüntetésére. Munkásságának kvalitását jól jellemzi, hogy 2009-ben három magyar akadémikus javasolta a londoni székhelyű Európai Akadémia tagjának.

Számos külföldi és magyar szakmai társaság tagja, többek között a Magyar Neuropathológusok Társaságának, az International Society of Neuropathologynak, a Pécsi Akadémiai Bizottságnak, az MTA Neurobiológiai Szakbizottságának.

Példamutató szorgalmú, egyenes jellemű, megnyerő egyéniségű, iskolateremtő, nagyszerű kutató volt. 2018-ban egy interjúban így nyilatkozott: "Ez az életfilozófiám, ahogyan édesapámé is ez volt: nem vitatkozni kell, hanem tenni a dolgunkat." Elégedett pedig azért vagyok, mert nem akartam ennél többet.

Professzor Úr! Fájó szívvel búcsúzunk, emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük!

 

Az Idegsebészeti Klinika munkatársai nevében:

 

Dr. Dóczi Tamás
egyetemi tanár

Rovat