A temetési szertartás helyszíne és időpontja: Pécsi Köztemető nagy díszterme, 2024. december 9. 12.00 óra.

Nyugodjon békében!

Nekrológ

Fischer Ernő Sopronban született, az általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában folytatta. Tanítói oklevele megszerzése után jelentkezett a Pécsi Pedagógiai Főiskola biológia-földrajz szakára. Kitűnő eredménnyel szerzett tanári diplomát, egy évig általános iskolai tanárként dolgozott Nagycenken, majd Komlón a Kun Béla Gimnáziumban tanított. A Pécsi Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszékére 1960-ban vették fel tanársegédnek, és nyugalomba vonulásáig minden beosztásában hatékony munkával járult hozzá mind a tanszék, mind a főiskola és jogutód karok fejlődéséhez.

Kiemelkedő szerepet játszott a főiskolai képzés korszerűsítésében. Jegyzeteket és tankönyveket írt, amelyek közül kiemelkedő volt a sejtbiológia oktatását megalapozó, több kiadást megért művek összeállítása. Oktatói munkája mellett kiemelt figyelmet fordított a tudományos tevékenységének fejlesztésére is. Ennek eredményeként több évtizeden át nemzetközi elismertségű laboratórium működött irányításával, amelyet nyugat-európai szakemberek is felkerestek tapasztalatszerzés céljából. Pályafutása során több OTKA pályázatot nyert el, amelyeket a tanszéki kutatási infrastruktúra fejlesztésére fordított. 1994-ben felkérték az EU Hivatal által támogatott pályázat kidolgozásában való részvételre.

A kandidátusi fokozatot 1972-ben, a tudomány doktora fokozatot 1991-ben nyerte el, ezután kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Oktatási és kutatási tevékenysége elismeréseként több alkalommal vezetői feladatok ellátására kérték fel, így 1976-tól kisebb megszakítással (1989-1992) nyugdíjba vonulásáig tanszékvezetőként dolgozott. A Tanárképző Kar dékánhelyetteseként, majd megbízott dékánjaként az egyetemi képzés feltételeinek kialakításával foglalkozott. Az egyetemi szintű biológus és biológiatanár képzés elindítása érdekében 1989-ben Hámori József professzort kérte fel a tanszék vezetésére, és több nemzetközi elismertségű oktatót nyert meg a biológus képzésben való részvételre.

Több évtizeden át jelentős tudományszervező és szakmai közéleti tevékenységet folytatott. Az Összehasonlító Neurobiológia PhD-program, majd a Biológiai Doktori Iskola vezetője, a Pécsi Akadémiai Bizottság Biológia Szakbizottságának elnöke, a Magyar Akkreditációs Bizottság Biológiai Szakbizottság elnöke, valamint az Acta Biologica Hungarica folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Kiemelkedő oktatási és tudományos tevékenységét Pro Universitate díjjal és Szent-Györgyi Albert Díjjal ismerték el. 2005-ben vonult nyugdíjba, ekkor a PTE Örökös Professzora címmel tüntették ki. Emeritus professzorként még öt éven át segítette a Biológiai Intézet oktatási tevékenységét, és bírálóként, bizottsági tagként vett részt doktori eljárásokban. Egész pályafutását az intézmény iránti hűség, a kollégák munkájának segítése, a tudományos érdeklődés, az új eredmények és módszerek megismerésének igénye jellemezte. Mindennapi tevékenységével vált a fiatalabb korosztályok példaképévé.

Búcsúzunk Tőled, de nem felejtünk el Professzor úr! Nyugodj békében!

A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar munkatársai