Személyében a család a szerető férjet, édesapát, nagyapát, dédnagyapát, az egyetem szakterületének nemzetközileg is elismert művelőjét, emblematikus alakját, a betegek fáradhatatlan gyógyítóját, a hallgatók elhivatott oktatóját gyászolja.

Az elhunytat a Pécsi Tudományegyetem és az Általános Orvostudományi Kar saját halottjának tekinti.

Búcsúztatása 2025. július 10-én, délelőtt 10 órakor lesz a Mementó urnatemetőben (Pécs, Nagyárpádi u. 15.). Hamvait - kérésének tiszteletben tartásával - szűk családi körben helyezik végső nyugalomra, szülei sírboltjába. A család a részvétnyilvánítás mellőzését kéri.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!

Nekrológ

In memoriam dr. Bauer Miklós
(1929 – 2025)

Bauer professzor urat biológiai csodának tartottuk, akin nem fog a pipadohány és a sok kávé sem, a sok cukorral. Azt hittük, hogy túlél mindannyiunkat, de végül győzött a biológia törvénye.

Sokáig elképzelni sem tudtuk, aztán az utolsó hónapokban óvatosan, egymás között, egykori tanítványaiként csendesen beszélgetve többször szóba hoztuk, hogy bizony megtörténhet, eltávozhat közülünk a mindannyiunk által oly nagyra tartott és tisztelt professzor úr. Feleségétől tudjuk - hiszen gyakran érdeklődtünk tőle hogyléte felől -, hogy egészségi állapota fokozatosan romlott, mígnem június 23-án szervezete végleg feladta a küzdelmet. Csaknem 96 éves volt. Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy nincs többé, nincs többé az a rendkívüli személyiség, tudós ember, kiváló oktató és kutató, sebészorvos, aki örökre beírta magát a magyar és a nemzetközi fül-orr-gégészet könyvébe is.

Nincsenek többé a kávézások melletti beszélgetések, oktatások és kioktatások, tanácsok a szakmához, az élethez. Bölcsessége, élettapasztalata rendkívüli volt, bármikor fordulhattunk hozzá tanácsért, egy-két jó szóért, gondolatért, melyek után azonnal világossá váltak az addig érthetetlennek és megoldhatatlannak vélt problémák. Ezek a beszélgetések naponta akár többször is megtörténtek, főként akkor, ha műtéteknél asszisztáltunk neki. Nem volt ritka, hogy a kezdő gyakornok, később rezidens 3-4 kávézáson és okításon is túl volt, és szinte tremora volt a toxikus kávébeviteltől, amikor egy idősebb kollégának megesett a szíve rajta és megsúgta, hogy lehet fél adagot is kérni. Legendásak voltak ezek a beszélgetések, mert minden témához volt legalább 3-4 vicce. Élettanász korában épp ezért Móricka, majd Bauer Móric lett a beceneve, amiből néha félreértések is születtek. Egyik korábbi élettanász barátja ideggyógyász főorvos lett egy másik városban, és onnét küldte egyik ismerősét Pécsre, a „Mórichoz”. A baj azzal volt, hogy klinikánkon akkoriban dolgozott egy Móricz doktor is.

Aki ismerte, tudja, hogy milyen rendkívüli társasági ember volt, bármely eseményen rögtön a középpontba került, a környezete itta a szavait, bölcs gondolatai mellett felejthetetlenek szórakoztató történetei is.

Megtanította nekünk a betegekkel való bánásmódot. A beteg megszólításánál elvárta, hogy ne Kovács bácsinak szólítsuk, hanem Kovács úrnak. Tőle tanultuk meg, hogy milyen fontos az adminisztráció. Megkövetelte tőlünk, hogy leírjunk mindent, mondván, az írás megmarad. Megkövetelte tőlünk azt is, hogy a műtét után azonnal rajzoljuk is le, amit csináltunk, és a rajzon minden fontos információnak rajta kellett lennie. Megkövetelte tőlünk a szakmai latintudást is.

Nyomon követett más szakmákat, referátumainkon olyan témákat adott ki, amelyek mindig újaknak számítottak. Kedvenc olvasmányai közé tartozott az Élet és Tudomány. Az AIDS-ről mi már akkor tájékozódtunk, amikor mások még azt sem tudták, mi az, tőle hallottuk az anaerob fertőzések fogalmát is. Amikor egy gennyleoltásra azt a választ kaptuk, hogy steril, akkor szarkasztikusan azt mondta: „Megvan, ebben kell tartani a műszereket!”

Az utolsó pillanatig érdeklődött klinikája híreiről, még akkor is, amikor már nehezebben kommunikált. Akkor volt boldog, ha hallhatta, hogy az általa lerakott alapokra épülő klinikán jól mennek a dolgok. Örült az innovatív diagnosztikai és terápiás fejlesztéseknek, a klinika és tanítványai sikereinek.

Kiterjedt külföldi kapcsolatai révén nagyon sok ismeretséget kötöttünk angol és német nyelvterületeken. Örült ezeknek is, hiszen egész életében a szakmai és tudományos fejlődést támogatta, minden erejével azon volt, hogy szeretett klinikája és szakmája felkerüljön nemcsak a magyarországi, de a nemzetközi térképre is. Ezen célok elérése érdekében nemcsak magától, hanem minden kollégájától megkövetelte a fegyelmet, a rendet, a munka és a beteggyógyítás iránti alázatot. Tudott szólni erélyesen, „baueresen”, de tudott biztatni és dicsérni is.

Nem lehetett nem odafigyelni rá, személyisége megkerülhetetlen volt. Igazi vezető alkat volt, akinek gondolkodása, széles látókörűsége, szakmai felkészültsége, problémamegoldó és diplomáciai képessége fogalom volt, és ez nemcsak a klinikánkon volt ismert. Bauer professzor országosan és nemzetközi szinten is elismert személyiség volt, akire sok évtizeddel ezelőttről is emlékeznek. Tehetsége, szakmai és tudományos életútja egészen fiatalon kijelölte számára az utat a klinikaigazgatói széktől egyetemünk rektori pozíciójáig.

Dr. Bauer Miklós 1929. december 8-án született Pápán, 1948-ban érettségizett a pápai Bencés Gimnáziumban, 1954-ben orvosdoktori diplomát kapott a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán. 1950-ben az Élettani Intézetben kezdett dolgozni dr. Lissák Kálmán professzor, akadémikus vezetése alatt, ahol a mechanoreceptorok elektrofiziológiájával foglalkozott. Részt vett az élettan és a biológia oktatásában, 1954-ben tanársegéddé nevezték ki. 1955-ben megnősült, házasságából három gyermeke született: Nóra (1956), Krisztina (1959) és Cecília (1961). Felesége 1999-es halála után újranősült, felesége dr. Vóna Ida, a PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának egyetemi adjunktusa lett.

1955-ben kezdett dolgozni a klinikán, amit igazgatóként 1974-1994 között, 20 éven át vezetett. Bevezette az operációs mikroszkóp használatát a fülészeti vizsgálatoknál, valamint a fülészeti műtéteknél és a microlaryngoscopiánál. Sedlacek és Cerny professzorok nyomán megkezdte a temporalis fascia és az autogen corticalis csont alkalmazását tympanoplasticában és a stapes sebészetében. House nyomán megkezdte a belső hallójárat sebészetét a középső scalán keresztüli feltárásból, Bocca után a selectiv nyaki dissectiokat, Pearson után a „near total” laryngectomiákat, a myocutan és kínai lebenyek alkalmazását. Az agytörzsi potenciálvizsgálat 1979 óta rutin klinikai eljárássá vált a pécsi klinikán, a Kellényi Lóránd mérnök által konstruált készülékkel. Idegsebészeti kooperációban részt vett hypophysis és agyalapi műtétekben.

Közleményeinek száma: 120. „ A cochlea és centralis kapcsolatai” kongresszusi referatum (1977) tankönyvként szerepel. Társszerzője volt a Ribári professzor által kiadott fül-orr-gégészeti tankönyvnek. A 2003-ban kiadott „Tympanoplastica/Tympanoplasty” című tankönyve ismételt kiadást ért meg 2006-ban. 1994-től 2012-ig évente rendezte meg és vezető előadója, instruktora volt a híres pécsi Fülészeti Microchirurgiai Kurzusnak, amire évekre előre lehetett csak résztvevőként regisztrálni.

1968-ban az orvostudományok kandidátusa, 1989-ben az orvostudományok doktora tudományos fokozatot nyerte el. A Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának elnöke volt 1982-től 1994-ig. A Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesületének elnöke volt 1994-től 1996-ig. Tagja volt a Collegium ORLAS-nak. Egy periódusban tagja volt az IFOS Executive Committee-nek. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Fül-Orr-Gégegyógyászat folyóiratnak, a Clinical Otolaryngologynak és az Oto-Rhino-Laryngologica Novanak.

Több periódusban, 1985-1991 és 1995-1997 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora tisztséget is betöltötte. A Tanári Testület elnöke volt, lemondása után a Tanácsadó Testület elnökének kérte fel a dékán.

Nemzetközi szakmai szerepvállalását és aktivitását jelzi, hogy tiszteletbeli tagja volt a korábbi NDK, az Osztrák, a Csehszlovák, a Szlovák, a Cseh, a Lengyel, valamint a Német Fül-Orr-Gége Társaságnak is.

2009. február 19-én a kassai Pavel Jozef Safarik Tudományegyetem „doctor honoris causa” címét kapta meg. Számos kitüntetéssel ismerték el a munkáját, közülük néhány:

Érdemes Orvos (1972)

Munka Érdemrend arany fokozata (1980)

Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1987)

Magyar Fül-Orr-Gége Orvosok Egyesületének Cseresnyés emlékérme (1987)

Magyar Köztársaság Csillagrendje civil fokozatának tiszti keresztje (1998)

Pro Universitate aranyérem (1992)

Pécs város díszpolgára (1999)

Batthyány-Strattmann László díj (2005)

A magyar fülészeti microchirurgiáért emlékérem (2006)

Hőgyes Endre-díj (2013)

Krepuska Géza díj (2014)

Pro Universitate Quinqueecclesiensis (2014)

Szakmánk és egyetemünk emblematikus alakja volt, klinikájáról, a „Bauer iskolából” több nagyszerű professzor és számos kiváló képességű osztályvezető főorvos került ki, és vitte tovább tanait. Szakmai nagysága és a személyét övező tisztelet egyik méltó kifejezése volt, hogy klinikánk fülészeti műtője immár több mint egy évtizede a „Bauer műtő” nevet viseli. A még élő tanítványok nevében tisztelgünk előtte és búcsúzunk tőle.

Emléke örökre velünk marad!

A PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika munkatársai nevében:

Dr. Szanyi István klinikaigazgató és dr. Pytel József emeritus professzor

Fotó: Kalmár Lajos