„Egyértelmű hosszútávú célunk az országos lefedettség elérése” – interjú Erdélyi Eszterrel, a Nevetnikék önkéntesével

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol az alapítvány önkéntes munkájához? 
2022 őszén találkoztam először az alapítvánnyal, ekkor vettem részt a hospitálásokon és a különböző képzéseken. Egy ismerősömtől hallottam róluk, és amikor elmesélte, hogy milyen értékeket képviselnek és milyen projekteken dolgoznak, azonnal nagyon lelkes lettem. Úgy éreztem, hogy ez teljesen nekem való közeg, ahol hasznosan és értelmesen tölthettem a szabadidőmet. Már másnap írtam egy e-mailt, mert nem akartam kihagyni a lehetőséget. 2023 januárjától hivatalosan is csatlakoztam, és izgatottan, nagy elkötelezettséggel vetettem bele magam a munkába.

Mielőtt csatlakoztál, milyen előzetes információid vagy elvárásaid voltak a Nevetnikékkel kapcsolatban?
Őszintén szólva nem voltak konkrét elvárásaim. Egyszerűen nagyon megfogott az a cél, amit képviselnek, és úgy éreztem, hogy ehhez én is teljesen tudok kapcsolódni. Emellett vágytam arra, hogy egy olyan csapat része lehessek, amely hasonló energiákat és értékeket képvisel, mint én. Úgy gondolom, ez maximálisan sikerült is. Nem voltak nagy elvárásaim, de végül 

nagyon jó helyre kerültem, és tényleg otthon érzem magam.

Ha ki kellene emelni olyan pillanatokat a foglalkozások kapcsán, amely a legtöbbet jelentette számodra, akkor melyek lennének azok?
Inkább több kisebb dolog jut most eszembe, amik megragadnak. Például volt egy kisfiú, aki a foglalkozás végén kért tőlünk egy közös fotót, ez utána teljesen úgy éreztem magam, mintha sztárok lennénk, hogy még egy közös fényképet is kért. Ezen túl volt egy kislány, aki pedig a foglalkozás végén nekem is, meg a társamnak is átadott egy karkötőt, amit ő készített, és mondta, hogy ezt egyébként a karkötő készítést is tőlünk tanulta még egy másik foglalkozás alkalmával. Ezek a pillanatok nagyon pozitívan hatnak rám, továbbá ezáltal érezzük igazán, hogy milyen hatást váltunk ki a gyerekekből.

Már nagyjából három éve vagy az alapítványnál. Ez idő alatt milyen szerepet töltött be az életedben az alapítványi tevékenység vagy az ottani közeg, mit érzel, mivel lettél több általuk?
Abszolút pozitív szerepet tölt be az életemben. Mindig feldobják a délutánjaimat, plusz energiát kapok tőlük, és ezekben a másfél-két órákban teljesen ki tudom zárni a mindennapi nehézségeket, csak a gyerekekre és a közös élményekre fókuszálok. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk tőlük és a szülőktől is, és nagyon jó érzés látni, hogy valóban tudunk adni valami újat, értékeset. A csapat is hatalmas erőforrás ad a számomra, bár mindig vannak új tagok, de a régiekkel nagyon jól összekovácsolódtunk, vannak közösségi programjaink, és tényleg hasonló gondolkodású embereket ismerhettem meg. Úgy érzem, ez a közeg nemcsak feltölt, hanem emberileg is gazdagabbá tett, nyitottabbá, empatikusabbá, és sokkal inkább közösségben gondolkodóvá.

Milyen jövőképet látsz az alapítvány vagy a te önkéntes munkád kapcsán? Tervezitek-e az alapívtányi tevékenységet bővíteni a közeljövőben?
Úgy gondolom, hogy az alapítvány egyik legfontosabb hosszú távú célja a dél dunántúli régió teljes lefedettsége. Emellett a régión kívüli városokban tevékenykedő civil szervezetknek szeretnénk átadni jógyakorlatainkat, hogy így az ország más részeiben is elindulhassan a program. Emellett nagyon fontos irány a csecsemőképzés fejlesztése és terjesztése. Ez az egyik legkülönlegesebb tevékenységünk, mert országos szinten egyedülálló, hogy a kórházban hagyott csecsemőkkel is foglalkozunk. A cél az, hogy ezt a képzési modellt minél több városba eljuttassuk, más helyi alapítványoknak is átadjuk, és ezzel országosan is elterjedjen ez a fajta szakmai és emberi támogatás – mondta Erdélyi Eszter, aki hozzátette, hogy számára is előnyt jelentene az országos bővülés, hiszen így az egyetem befejezése után az elhelyezkedéstől függően akár más városban is tudná folytatni az önkéntes tevékenységet.