Hogyan lettem a Nevetnikék önkéntese? – Interjú Csigeti Nandával

Gyógyítás 2025.10.02.

Nevetnikék Alapítvány

A ROVAT LEGFRISSEBB CIKKEI

Az innováció új horizontjai a Klinikai Központban

2025.10.01.

XIX. Pécsi Sürgősségi Napok

2025.09.29.

Életmentés testközelből

2025.09.29.

A Nevetnikék önkéntesei rendszeresen járnak kórházakba, ahol beutalt gyerekeknek tartanak foglalkozásokat: beszélgetnek velük, és különböző kreatív tevékenységekkel készülnek. Sokan önkénteskednek egyetem mellett is: interjúnkban egy önkéntesük, Csigeti Nanda beszél a napi feladatairól, arról, hogy hogyan lett önkéntes, és hogy mi motiválja a munkájában.

Hogyan ismerkedtél meg a Nevetnikékkel, és miért döntöttél úgy, hogy önkéntes leszel?
Már a COVID előtt megismertem az alapítványt, de akkor még nem tudtam jelentkezni önkéntes feladatokra, mert nem töltöttem be a korhatárt. A COVID alatt az alapítvány nem tudott sok mindent működtetni, így új jelentkezőket sem fogadhattak. Aztán 2022 nyarán anyukám felhívta a figyelmem egy Facebook-posztra, hogy újra megnyitották a jelentkezést. Ez pont kapóra jött, így elküldtem a jelentkezésemet, és néhány hónapon belül önkéntes tagja lettem az alapítványnak.

Mindeközben orvosin is tanulsz – mire szeretnél specializálódni?
Az orvosi egyetemen most vagyok harmadéves, és az egyetemet megelőző évben már önkénteskedtem a Nevetnikéknél. Leginkább a gyermekorvoslás vonz, de nyitott vagyok más területekre is. Most harmadéves vagyok, és az alapozó modul során még nem találkozunk különböző szakirányokkal. Mivel a családban nincs senki, aki orvos lenne, még nem látom előre, hogy pontosan melyik terület lesz számomra a legmegfelelőbb – abban bízom, hogy amikor gyakorlatozni megyünk különböző osztályokra, kiderül majd. Jelenleg úgy érzem, hogy a gyermekorvoslás passzol leginkább a személyiségemhez és az érdeklődési körömhöz.

Az orvosi egyetem mellett hogyan illeszkedik az önkénteskedés a mindennapjaidhoz?
Az egyetem mellett igyekszem havonta kétszer eljárni önkénteskedni. A vizsgaidőszakban ritkábban, de nyáron és a szorgalmi időszakban gyakrabban jut rá időm.

Nem sok embernek fér bele tanulás mellett az önkénteskedés. Számodra miért volt fontos?
Már régóta szerettem volna önkéntes lenni. Először a Vöröskeresztnél kezdtem, elsősegélynyújtóként, kitelepülésekre és ételgyűjtésekre jártam. Egyetem mellett dolgozni túl sok lenne, viszont szerencsésnek mondhatom magam, mert támogat a családom. Az önkénteskedés kiránt a hétköznapi rutinból, és teljesen más élményt ad. Emellett összekapcsolódik a tanulmányaimmal, mert motivál, hogy ha egyszer befejezem az egyetemet, talán én is dolgozhatok itt – csak a másik oldalon. Most még nem a betegek gyógyítása a fő cél, hanem az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat.
Abban a két órában, amíg ott vagyunk, a gyerekek megfeledkezhetnek arról, hogy kórházi falak között vannak. Talán az, hogy kapcsolódunk hozzájuk, a gyógyulásukat is segíti. Maga a munka teljesen változó: egy tinivel nehezebb megtalálni a közös hangot, mint egy óvodással. A tiniknél már az is siker, ha a telefonjuk helyett mással foglalkoznak.

Hogyan néz ki egy átlagos önkéntes napod?
Először a ráérésünk alapján készítenek nekünk egy havi beosztást. Aznap, amikor beosztanak minket, négy óra előtt pár perccel megérkezünk a Nevetnikék házikójába, megvárjuk a társunkat, akivel aznapra beosztottak minket – sokszor itt találkozunk először – majd elindulunk a kórházba. Az adott osztályon a nővérektől tudjuk meg, hány gyerek van, mennyi idősek, és van-e olyan gyerek, akit nem látogatnak, vagy nincs ott a szülője – őket előnyben részesítjük. Ha vannak hasonló korú gyerekek és van az osztályon játszószoba, összehozzuk őket közös játékra.

A foglalkozás négy órától hat óráig tart, majd az alkalmazásban rögzítjük a fontos információkat, hogy a következő önkéntes és a koordinátorok lássák, mire jutott idő.

Milyen érzés beteg gyerekekkel dolgozni? Van olyan helyzet, ami nehéz érzelmileg?
Próbálok mindig pozitívan hozzáállni. Bár a gyerekek kiszolgáltatott helyzetben vannak, a rendelkezésre álló két órában ott lehetünk, és játszhatunk velük. Vannak nehéz helyzetek, amikor a pozitív hozzáállás önmagában nem elég, de az alapítványnak pszichológusai is vannak, akikkel konzultálhatunk.
Volt egy eset, ami a mai napig megmaradt bennem: egy pár napos baba volt az anyukájával egyedül az osztályon. Nem tudjuk, milyen okból kerültek oda a gyerekek, a betegségeikről nem kérdezhetünk, és az édesanyát sem szerettük volna kérdésekkel terhelni. Két órán keresztül csak a babát babusgattuk és énekeltünk neki. Tulajdonképpen talán nem is a babának volt ez a leghasznosabb, hanem az anyukának, aki így nem volt egyedül az osztályon erre az időre.

Mi az, ami általában feltölt az önkénteskedésben?
Sokszor egy hosszú sulinap után nehéz elindulni, fáradt vagyok, fáj a fejem, de már megígértem, hogy megyek önkénteskedni. És kivétel nélkül minden alkalommal, az eleinte nehezen induló foglalkozás után teljesen feltöltődve jövök ki a kórházból. Ez a munka rengeteget adott nekem: egy teljesen más oldalamat ismertem meg általa, a Nevetnikéknek köszönhetően. Még a nehezebb napokon is, amikor rossz a kedvem, bemegyek, és két óra elteltével teljesen feltöltve, más hangulatban jövök ki a kórházból.