Élethivatásaként a beteg emberek gyógyítását tűzte ki célul, amikor a Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1956-ban általános orvosi oklevelet szerzett. Az orvostudományok számos területét mélyrehatóan megismerve, 1960-ban tüdőgyógyász, 1980-ban kardiológus, majd 1981-ben farmakológus szakvizsgát tett, azonban szívéhez legközelebb eső terület a tüdőgyógyászat maradt.

Szakmai munkáját a Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének klinikai orvosaként kezdte meg 1956 és 1958 között, ugyanitt a Tüdőgyógyászati Klinika gyakornokaként, majd egyetemi tanársegédjeként folytatta 1958-tól 1962-ig. 1962-ben a kötelezettség az ország másik felébe szólította, amikor a Zalaegerszegi Megyei Tüdőgyógyintézet alapító osztályvezető főorvosként kezdte, majd 1967-től 76-ig igazgató-helyettes főorvosaként folytatta munkáját, ezzel együtt a Légzésfunkciós Laboratórium vezetője lett. Orvosszakmai tevékenységét 1976-tól a Zala Megyei Kórház Tüdőosztályának és Tüdőgondozójának vezető szakfőorvosaként, majd 1988-től 1990-ig a kórház általános főigazgató helyetteseként, illetve 1989 és 90 között megbízott főigazgatójaként folytatta.

Klinikai és tudományos munkássága egyaránt a légzési betegségek funkcionális diagnosztikájára irányult, amely kapcsán új módszereket dolgozott ki. Nevéhez kötődik a histamin – acetylcholin inhalációs tesztek bevezetése Magyarországon. Kandidátusi értekezését „Pharmacospirometria a krónikus légzési betegségek elkülönítésében” címen védte meg 1977-ben.

Az oktatással való kapcsolata oktatókórházi munkájaként a szakorvosképzésbe való bekapcsolódással kezdődött, amelyet a Pécsi Orvostudományi Egyetem 1979-ben címzetes egyetemi docens titulussal ismert el. Oktatói munkája kiteljesedéseként 1994-ben főiskolai tanári kinevezést kapott Karunkon, és nemzedékeket avatott be az egészségtudományok rejtelmeibe, valamint adott nekik a tudományos elhivatottságon kívül emberiességből példát. Az oktatói munkán túlmenően 1994-től a Zalaegerszegi Képzési Központ igazgatójaként, majd 1997 és 2001 között oktatási főigazgató helyettesként aktív résztvevője volt az oktatásigazgatásnak és a Kar vezetésének. Az 1997-ben induló egészségbiztosítási szak alapítója és társ szakvezetője lett, és aktív részese volt a képzés hátterét adó tanszék, később intézet létrehozásának.

Tanár Úr szakmai, oktatói és tudományos munkásságát az ország szűkebb és tágabb közössége az elmúlt időszakban számos kitüntetéssel és díjjal ismerte el:

Pro Urbe Zalaegerszeg (2015), Batthyány-Strattmann László-díj (2019), Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat (2021).

Emblematikus személyétől búcsúzik valamennyi volt munkatársa, hallgatója, így egészségügyi szakdolgozók generációinak sora, akik sohasem feledik emberségét, önzetlenségét, finom humorát, bölcsességét és hivatástudatát. Professzor Urat az Egészségtudományi Kar saját halottjának tekinti.