Egész élete szeretett szülővárosához, Pécshez kötötte, ahol jelenség volt finom sáljaival, színes barettjeivel. Itt járt általános iskolába az Ágoston téren és itt tanult a tanítóképzőben, ahol kiderült rajztehetsége. Egerbe járt főiskolára földrajz–rajz szakra, majd Pécsen kezdte tanári pályáját. Három év után a Pécsi Tanárképző Főiskola újjászervezett Rajz Tanszékére hívták oktatni, ahol bejárta a tanári beosztások ranglétráját. Tanárjelöltek százai tanultak tőle rajzolni-festeni, majd átvette a néprajz tárgy tanítását. Később művészettörténetet tanított, s itt teljesedett ki szakmai elhivatottsága.

Mindig törekedett óráin a szemléltetésre, ami a kor technikai szintjén igen sok saját munkát kívánt a diák, fotók elkészítésekor, melyeket minden előadásán használt. Hallgatóinak évente szervezett nyári alkotótábort, rendszeresen vitte őket hazai és külföldi kiállításokra, még a Velencei Biennáléra is. Megszervezte és szinte haláláig vezette a Medgyesi Ferenc Művészeti Műhelyt, amely kiváló önképzőkörként működött. Benne amatőrök és hivatásos művészek kétheti rendszerességgel találkoztak az akkori Orvosegyetem vezetése által támogatva, majd 2000 után már a PTE keretében. Nyaranként hosszú éveken át Bicsérden dolgozott szakköröseivel, s kiállításaikkal, előadásaival kiváló kapcsolatot alakított ki a falu lakóival. Szakmai továbbképzését a Képzőművészeti Főiskola festő szakának elvégzésével erősítette. Családi kapcsolatai révén került kapcsolatba Rippl Rónai József munkásságával, s ebből kiindulva kezdett a mecénás testvér, Ödön életének kutatásához. A monográfiában is megjelent eredmények alapján doktori fokozatot szerzett. Aktív részese és egyik fő kezdeményezője volt Rétfalvy Sándor meghívásának a Rajz Tanszékre, s ezzel együtt az egyetemi képzés megindításának. Közben figyelemmel kísérte volt mestereit, s ha kellett segítően lépett közbe életük szervezésében (Jakuba János, Platthy György, Németh Lajos).

Nyugdíjba vonulása után hívták és szívesen tanított Kaposvárott a pedagógusképzésben, az ottani és a pécsi Művészeti Gimnáziumban, a helyi Hittudományi Főiskolán. Bár önmagát inkább tanárnak tartotta, de művészként is országosan ismert volt a félszáz önálló és csoportos kiállítása nyomán. Különösen fontosnak tartotta műveivel való jelenlétét Egerben az Országos Akvarell Biennálén és Siklóson a Szalon kiállításain. 
Jókedvét ugyan a 70. születésnapja után végzett szívműtétje időnként elvette, de a füredi utókezelések során is rengeteget festett. Az utóbbi négy évben fokozatosan gyengült, végül hozzátartozói segítségével Pogányba költözött egy bentlakásos otthonba, ahol még alkotott. Két éve mondta: „elhallgattak a múzsák”, s azóta olvasással, beszélgetéssel, sétával töltötte idejét. Barátai, kollégái, tanítványai látogatták és megszervezték 80. születésnapjára az utolsó kiállítását Pécsett a Pannon Magyar Házban. 
A szaktanárok szerte a Dunántúlon, a művészek Baranyában és Pécsett, a barátok, kedves ismerősök egy-egy jellegzetes gesztusát, mondatát őrizve búcsúznak Tőle most, s ha a körülmények engedik.

Dr. Majdán János