„Mit jelent az AI Act a magyar felsőoktatásnak? – Interjú Hohmann Balázs jogásszal”

Sokat hallottunk róla az elmúlt időben, de mi is pontosan ez az AI Act? Miben más, mint egy sima adatvédelmi szabályozás?

Valójában nem más, csak egy fejlődési folyamat további lépcsője. Azt látjuk, hogy az Európai Unió jellemzően más szabályozási vonalakat fut be, mint a globális versenytársak, mint Amerika vagy Kína. Ők abban gondolkodnak, hogy a piac haladjon a saját törvényszerűségei szerint, és ha előkerülnek a problémák, akkor utólag kezelik őket. Ezzel szemben az Európai Unió abból a nézőpontból indul ki, hogy itt van közel 450 millió európai polgár, és az ő jogaikat védeni szükséges, online, digitális környezetben is. Ennek következtében formálódott meg az AI Act, mert végighaladva a legnagyobb felmerülő kockázatokon, eljutottunk oda, hogy napjaink egyik fenyegető kihívása a mesterséges intelligencia tömeges felhasználása. Az Unió részéről ez egyfajta szabályozási kísérlet is, olyan értelemben, hogy az EU emberközpontú szabályozást valósít meg.

Konkrétabban mit szabályoz, hogyan szabályoz az AI Act?

Ez egy jogi norma, ami a mesterséges intelligencia rendszereket osztályozza, kockázat alapú megközelítést alkalmazva. Az első javaslatokban konkrétan felsorolások voltak, azonban ezeket elvetették, és most minden olyan mesterséges intelligencia rendszerről van szó, aminek megvan a lehetősége arra, hogy a külvilágot (tehát saját, szoftveres környezetén kívül bármit) befolyásolja. Ez lehet a viselkedésünk, egy döntés, előrejelzések meghozatala, de akár kritikus döntési folyamatok meghozatala is.

Az AI Act négy nagy kategóriát határoz meg. Ennek a skálának az egyik sarokpontja a „tiltott felhasználás”. Ezek a felhasználási módok olyan mértékben ütköznek az itt lévő polgárok alapvető jogaival, szabadságaival, hogy az elfogadhatatlan. Erre lehet példa a Kínai Népköztársaságban működő szociális kreditrendszer, amely személyek viselkedésének megfigyelésén alapul, majd be is avatkozik a polgárok életébe, például utazási korlátozásokkal, speciális tilalmakkal. Tehát vannak olyan MI-rendszerek, amelyek ebbe a tiltott kategóriába esnek, ami azt jelenti, hogy olyan mértékben befolyásolják a viselkedésünket, életünket, ami káros kihatással van az arra.

És innen nyílik a szabályozás kategorizálása, kockázatok alapján. A magas kockázatú rendszereknél az a legfontosabb probléma, hogy olyan mértékben avatkoznak bele az életünkbe, hogy az jelentősen befolyásolni tudja életkörülményeinket, jogviszonyainkat. Kihatással lehet a munkaerőpiacra, adózásra, oktatásra, minden másra, ami egy adott gazdaságot, az életünket összetartja ebben a tekintetben. Ezekre szigorú kötelezettségeket állapít meg a szabályozás.

Van még olyan, alacsony kockázattal járó szabályozási kategória, ahol gyakorlatilag csak átláthatósági kötelezettségek azonosíthatóak, ami azt jelenti, hogy a felhasználókat és az érintett személyeket tájékoztatni kell arról, hogy egy mesterséges intelligencián alapuló megoldással találkoznak.

Végül pedig van a kockázatmentes kategória, ide tartoznak a spam szűrők, vagy a beépülő videójáték elemek. Ez nem azt jelenti, hogy itt nem merülhetne fel kockázat, hanem sokkal inkább azt, hogy figyelni kell ezekre is, mert egy másik alkalmazási területen lehet, hogy másik kockázati besorolást kapnának.


Említette a fokozatosságot. Mit jelentenek ezek a kategóriák a mindennapokban? Mit kell tudnia egy egyetemnek, egy egyetemistának?

Szerintem a legfontosabb, amit mind az egyetemnek, mind az egyetemistáknak tudnia kell ezzel kapcsolatban, az az, hogy ez már nem szabályozatlan terület. Amíg korábban az erre irányuló fejlesztés önszabályozási alapon működött, tehát a szolgáltatók megalkották a felhasználási feltételeiket, amit a felhasználó elfogadott, vagy nem, addig ma azt látjuk, hogy az európai jogalkotó szűkítette az érintett felek autonómiáját e tekintetben. Vannak olyan kötelezettségek, amiket az európai jogalkotó szabályozni kívánt, és nem véletlenül. Empirikus felmérések alapján a felhasználók nincsenek jó döntéshozatali helyzetben, kritikus pontokon nem tudnak megalapozott döntéseket hozni arról, hogy milyen szolgáltatásokat, milyen feltételek mentén vegyenek igénybe, s eközben hogyan védjék a jogaikat, adataikat. Ha probléma van, akkor pedig az európai intézményrendszertől várják a jogorvoslást, ami viszont, ha nincs meg a szabályozás, alkalmatlan lehet arra, hogy harmadik országból származó szolgáltatásokat a joghatósága alá vonjon. Ez megalapozta a szabályozás szükségességét. Ezen keresztül a joghatóság kiterjeszthető harmadik országbeli szolgáltatókra is, akik elérhetővé teszik a szolgáltatásaikat az Unión belül.

Ami az egyetem számára fontos lehet, hogy a szabályozás alkalmazhatóvá válásával együtt kiterjedt intézkedési kötelezettsége keletkezik. Ha AI fejlesztésben, AI felhasználásban gondolkodunk, amelyekben az Egyetem szerepet vállal, akkor e szabályoknak kell megfelelni, és nem csak akkor, amikor AI alapú technológiákat fejlesztünk, hanem akkor is, hogyha ezeket alkalmazzuk, vagy előírjuk, hogy a hallgatók, munkatársak alkalmazzák ezeket bármilyen formában.

2025 őszén Magyarországon is elfogadták ennek a rendeletnek a hazai végrehajtásáról szóló jogszabályt és jelent meg vele egy végrehajtási csomag is. Mit rendez a magyar jogszabály?

Az AI Actot rendeleti formában adták ki. Ez azt jelenti, hogy a szabályait közvetlenül alkalmazni kell a tagállami hatósági és bírósági szervek előtt a gyakorlatban is. Például, ha az Egyetem jogalanyként eljár bármilyen szerződés tekintetében, akkor számára ez egy kötelezettséget tartalmazó joganyag. Ez azt jelenti, hogy önmagában a jogszabályt a tagországoknak nem kellene átültetnie, mert azok közvetlenül alkalmazandóak és hatályosak. Amiért mégis van átültetési jogszabálycsomag e tekintetben, az az, hogy vannak olyan kérdések, amit az AI Act kifejezetten a tagállami hatáskörbe delegál, mozgásteret hagyva a tagállamoknak, vagy a hazai szabályozás elősegíti az AI Act érvényesülését.

Az AI Act fokozatosan válik alkalmazhatóvá, és ehhez kapcsolódik a tagállami „átültetés” menetrendje is. A magyar jogszabály legfontosabb eleme, hogy kijelöl egy intézményrendszert, amivel az AI Act-nek a követelményeit végre lehet hajtani Magyarországon. Az Európai Bizottság és az annak keretében működő Mesterséges Intelligencia Hivatal, Testület, Tanácsadó Fórum gyakorlatilag egy koordinatív, támogató funkciót lát el, segíti a tagállamoknak összehangolni a munkát, de nagy szerepe van a nemzeti hatóságoknak. Ezért fontos Magyarországon ez a jogszabály, mert ez jelöli ki az eljáró hatóságokat.

Magyarországon három fő intézmény kijelölésére került sor, összhangban az AI Act elvárásaival. Az MI bejelentő hatóság, az MI piacfelügyeleti hatóság és az úgynevezett „egyedüli kapcsolattartási pont”, ami a hazai szabályozás alapján megegyezik a piacfelügyeleti hatósággal.

Az MI bejelentő hatóság feladatait és hatásköreit a Nemzeti Akkreditáló Hatóság kapta meg a vonatkozó jogszabály alapján. Ez azt jelenti, hogy akkreditált körülmények között megfelelőségértékelési szervezetek kerülnek kijelölésre, akiknek az lesz a feladata, hogy a rendeletben meghatározottak szerint ellenőrizzék a magas kockázatú MI rendszerek fejlesztőinél – és bizonyos esetekben a felhasználóinál –, hogy érvényesülnek-e azok a követelmények, amit a rendelet meghatároz. Ennek az oka, hogy a magas kockázatú rendszerek esetében a fejlesztőnek minőségirányítási rendszert kell bevezetnie és fenntartani. Ebbe beletartozik a kiterjedt dokumentáció, az alapvető jogi hatásvizsgálat és sok egyéb. Ezek alapján a hatóság nyilvántartásba veszi a szervezeteket, értékeli, hogy alkalmasak-e erre a feladatra és akkreditált státuszt ad nekik.

Ezzel szemben a piacfelügyeleti hatóság ellenőrzést végez. Vizsgálja a piacot, annak törvényszerűségeit, akár összhangban a többi tagállam releváns hatóságaival és egyeztetve az Európai Bizottság mellett működő hivatallal és testülettel is. Hogyha kell, beavatkozik. Ez lehet bírság, dokumentáció ellenőrzése, vagy épp a vizsgált MI-rendszer tesztelése. Gyakorlatilag betekint egy-egy algoritmusnak a hátországába és megvizsgálja, hogy tartja-e azokat a követelményeket, amit meghatároz számára az uniós rendelet.

Az egyedüli kapcsolattartási pont pedig azt jelenti, hogy van egy olyan tagállami pont, aki képes nagyon gyors kommunikációt lebonyolítani. Erre azért is szükség van, hogy olajozható legyen a koordináció, másrészt pedig azért, hogyha válságreakcióra van szükség, akkor gyorsan lehessen beavatkozni, reagálni legyenek képesek a tagállami hatóságok és az uniós intézmények is.

A munkaerőpiacon viszont ezeknek a szabályozásoknak az ellenére is egyre inkább elvárás a mesterséges intelligencia rendszerek felhasználói szintű ismerete.

Ez így van, és kissé kétarcú a szabályozás ebben a tekintetben. Egyrészt limitálja a magas kockázatú felhasználásokat, és próbálja megelőzni azokat a helyzeteket, ahol veszélybe kerülnek jogaink, ahol kár érhet minket. Másrészről az AI Act és annak hazai átültetési normái is zászlójukra tűzték az AI tudatosság fejlesztését. Elvárják a szervezetektől azt, hogy e tekintetben érdemi intézkedéseket tegyenek.

Ha egy kicsit kitekintünk, akkor pedig azt látjuk, hogy a magyar felsőoktatás központi jogszabálya, a nemzeti felsőoktatási törvény is az intézmények feladatául tűzte ki 2025 szeptemberéig azt, hogy beépítsék a mesterséges intelligenciára vonatkozó ismereteket a képzéseik anyagába, valamint szabályozzák, hogy a hallgatók miként alkalmazhatják ezeket az eszközöket, s ezen felül miként veheti figyelembe az oktató és milyen megítélést kap egy hallgatói teljesítés során alkalmazott MI megoldás. Saját intézményi példánkon belül én azt látom, hogy a PTE sikeresen abszolválta ezt a feladatot, kialakított egy olyan belső szabályozást és irányelvcsomagot, ami a hallgatói teljesítéssel kapcsolatos kérdéseket rendezte. Ehhez kapcsolódóan rendezték a tanulmányi és vizsgaszabályainkat is, és fokozatosan ezek a tanulmányi követelményekbe is megjelennek.

Én azt gondolom, hogy ilyen lépésekkel tudjuk bevezetni a felsőoktatásba a mesterséges intelligenciát. Nem egy egységes, általános választ adunk, hogy „nem lehet”. A tiltás amúgy sem érne el eredményt, annak ellenére használnák az AI rendszereket a hallgatók és munkatársaink. Egyetemi szinten is nehéz döntést hozni, hiszen a különböző karoknál, különböző képzéseknél máshogy lehet, máshogy kell felhasználni a mesterséges intelligenciát. Egy jogász esetében például kevésbé problémás, ha fordításra használja az AI-t, mint egy bölcsészettudományi képzésben résztvevő nyelvszakos hallgató esetében. Így a döntési lehetőséget inkább visszaadjuk a képzésekért, tantárgyakért felelős személyeknek, hogy hozzák meg saját képzéseik, tantárgyaik esetében azt a döntést, hogy milyen mértékben, hogyan használhatják a hallgatók az AI rendszereket.

Mi az, ami mégis meg kell jelenjen akár egyetemi szinten MI szabályozással kapcsolatban?

Az egyetemeknek lépést kell tartaniuk a világszinten mutatkozó változásokkal. Nem tehetjük meg, hogy egyszerűen nem veszünk tudomást a változásokról. Azt sem tehetjük meg, hogy egyszerűen kizárjuk az egyetem életéből az AI alapú megoldásokat. Azzal kell inkább foglalkozni, hogy hogyan vihető be az oktatásba, mit engedünk, lehet-e külső technológiát behozni, vagy lehet-e külsős technológia használatára kötelezni a hallgatót.

A kutatással is foglalkozni kell. Ez eddig háttérbe szorult a magyar egyetemeken, több intézmény elsődlegesen az oktatási kérdésekre koncentrált. Felmerülnek azonban kutatási, kutatás-etikai kérdések is, mit és hogyan tehet meg egy kutató? Kiviheti-e az adatállományt egy külső felhő alapú MI rendszerbe, vagy csak belső megoldásokat alkalmazhat? Itt újabb és újabb szabályozási kihívásokat látunk, akár az egyetemi beszerzési szabályozásokkal kapcsolatban is.

Ha ki kell emelni prioritásokat, akkor egész biztosan kell foglalkozni az oktatásban való használattal és a hallgatói teljesítésnek a szabályaival, a kutatási tevékenységünkkel, és mára már, mivel az egyetemeken nagymértékű adminisztráció zajlik, azt sem tudjuk elhanyagolni, hogy az automatizáció ezt a tevékenységet hogyan érinti.

Felmerülnek ennek kapcsán soft skill kérdések is. Hogyan hat ki az MI a hallgatók íráskészségére, gondolkodási mintáira, kommunikációs készségeire. Ezekre szükséges jogilag reagálni, vagy sokkal inkább etikai kérdések?

2025 szeptemberében készült egy nagymintás hazai felsőoktatási felmérés, amely azt mutatta, hogy a felsőoktatásba belépők 97-99%-a találkozott már generatív MI-vel. Ennél alig kevesebb a száma azoknak, akik napi szinten használják is ezt a technológiát.

Az biztos azonosítható az eredmények alapján, hogy ez megváltoztatja az információfeldolgozás menetét a hallgatók vonatkozásában. Azt látjuk, hogy a mai hallgatóknál átalakul az, hogy hol keresnek. Még inkább háttérbe szorul a hagyományos, print termékeknek a használata. Az online forrásokban is van egyfajta elmozdulás. A keresőmotorok helyett, ma már az MI használata a bevett megoldás információk keresésére, gyűjtésére. Ez nyilvánvalóan változtatja azt is, hogy hogyan gondolkoznak a világról, mi az, amire nyitottak a kognitív folyamataik. Ma egy olyan generáció tanul az egyetemen, akik olyan korba születtek, ahol információk özöne áramlik feléjük. Ez megváltoztatja azt is, ahogyan felveszik az információt. Kevésbé nyitottak a hosszú, írásos anyagokra, sokkal inkább új és interaktív módszereket kell megtalálni.

Ez az oktatásban is látszik, interaktív, egyéni tanulási utakra nyitott oktatásra van igényük. S a készségekre is kihatással van e tekintetben. A legfrissebb pszichológiai kutatások alapján erőteljes aggályok merültek fel a tekintetben, hogy a mesterséges intelligencia nagymértékű felhasználása például a felsőoktatási tanulási folyamatban egy hallgatónál egyéni szinten milyen elváltozásokat okoz. Az a véleményem, hogy nem szabad megijednünk, hanem figyelembe kell vennünk ezeket a változásokat. Az egyetemnek vissza kell térni az eredeti funkciójához. Egyfajta tudásátadóként működni, hitelességet, minőséget képviselő szervezetként kell újradefiniálnunk magunkat.

Használnunk kell ezeket az eszközöket az oktatásban, de azt is meg kell tanítanunk, hogy hallgatóink kritikai megközelítést alkalmazzanak, és azt, hogy miként tudják bevonni a feladatellátásba az MI alapú megoldásokat. Azt is látni lehet, hogy a munkaerőpiacon markáns elvárásként jelenik meg az MI alapú megoldások készségszintű használata. Ezzel párhuzamosan, a kérdés, hogy ezeknek a motivációban mutatkozó hatását hogyan tudjuk kezelni, az még gyerekcipőben jár.

Kicsit a jogi oldalra szeretnék visszatérni. Az interjú előtt megosztott velem egy forrást, amiben arról írtak, hogy az Európai Bizottság beadott egy javaslatot a szabályozás legszigorúbb elemeinek részleges felfüggesztését. Jogászként Ön, hogy látja, mit jelent egy ilyen részleges felfüggesztés, mivel jár a már elfogadott magyar jogszabályokra nézve?

Ahogy a beszélgetés elején vázoltuk, az Európai Unió egy „védett szigetként” tűnik fel a nemzetközi szabályozási porondon, ahol elsődlegesen az alapvető jogaink, szabadságaink védelme, és egy magas szintű biztonság garantálása prioritásnak tekinthető. Ebből enged részlegesen az uniós intézményrendszer. A koncepció alapja az volt, hogy aki itt akar szolgáltatást nyújtani, az feleljen meg bizonyos követelményeknek. A jogalkalmazási problémák viszont oda vezettek, hogy ugyan a szabályozás harmadik országban található felekre is vonatkozna, a gyakorlatban nehezen érvényesíthető irányukba. Aki viszont itt honos vállalkozás, arra viszont nagyon is, nagy hatékonysággal alkalmazzák ezeket a szabályokat. Ez azt jelenti, hogy az európai szereplők hátrányba kerülnek, a külföldi szereplők pedig elégedetlenségüket fejezik ki a tekintetben, hogy az EU próbálja kiterjeszteni a joghatóságát.

A mostani amerikai kormányzat egyik első intézkedése annak hangsúlyozása volt, hogy az Egyesült Államok nem tűri el azt, hogy a technológiai vállalkozásaira hátrányos szabályokat hozzon meg az Unió.

Így ez egyszerre visszalépés és válasz a versenyképességi problémákra. Visszalépünk az eredeti menetrendből, amelynek az lett volna a célja, hogy ezt a szabályozást érvényesítse az EU. Ezzel kapcsolatban gyakorlatilag egyszerre próbáljuk menteni az egyszerűsítési csomaggal az Európai Unió területén székhellyel rendelkező honos vállalkozásokat, hogy segítsük a megfelelési kötelezettségeik teljesítését, de ezzel kedvezünk a harmadik országban levő vállalkozásoknak, akik nagyon komoly ellenhangokat fogalmaztak meg a szabályozással szemben

Az MI rendelet szempontjából ez egy hatályba léptetést elhalasztó rendelkezésekkel bír. 2026 augusztusa helyett 2027 második felére tolja ki a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó követelmények végrehajtását.

Fogja ez esetleg hátrányosan érinteni a magyar egyetemeket külföldi versenytársakkal szemben? Hiszen Magyarországon már jogszabályba írtuk ezeket a szabályozásokat, így előre próbálunk megfelelni korlátozásoknak, amik igazán csak két év múlva lesznek relevánsak.

Én nem gondolom így. Hogyha a magyar kormányzat úgy látja, hogy halasztásra kerül az európai uniós követelményrendszer, akkor követni fogja ennek a hatályba léptetését, mint ahogy most is teszi a bevezetés kapcsán. Az én nézeteim alapján az, hogy vannak szabályaink, az nem feltétlenül mindig jelenti azt, hogy versenyhátrányba kerülünk. Az, hogy ismerjük a szabályokat, és ez alapján megfelelőségre építjük a tevékenységünket és megtaláljuk ezekben azokat a területeket, ahol ennek ellenére vagy pont ezért hatékonyak tudunk lenni, nem versenyhátrányba, lehet, hogy versenyelőnybe kerülünk.

Jogbiztonsági szempontból mennyire problémás az, hogy a szereplők úgy próbálnak megfelelni egy új szabályozásnak, hogy közben folyamatosan napirenden van annak a módosítása? Hogyan lehet egy ilyen környezetben felelősen tervezni intézményi szinten?

Ez egy nehéz kérdés, és napi szinten reagálnunk is kell rá. Nem könnyíti meg a jogalkalmazók dolgát a szabályok dinamikus mozgása, mert egy nagyon szigorú szabályanyagról van szó, amely rengeteg területen igényel felkészülést egy-egy szereplőtől, magyar egyetemtől. Különösen nehéz ezekhez adaptálódni, hiszen számos szabályozási igényaz egyetem alapdokumentumai közé tartozó szabályzatokat érinti, amelyek a módosításához bonyolult döntési folyamatok szükségesek. Ha napi szintű a változás, akkor egy ilyen nagyságrendű szervezet nem minden esetben képes ezt megfelelően lekövetni.