Mély fájdalommal és megrendüléssel búcsúzunk dr. Losonczy Hajnától, a PTE I. sz. Belgyógyászati Klinikájának professzorától, a hematológiai munkacsoport korábbi vezetőjétől.

1941-ben született, édesapja büntetőjogász professzor, édesanyja a Mikrobiológia Intézet vezető asszisztense volt. Inspiratív családi légkörben nőtt fel testvérével, Istvánnal, aki angoltanár. Már az iskolai évek alatt megnyilvánult természettudományos érdeklődése, a zene iránti rajongása, igazságérzete, vidám természete és kitartó munkabírása. 1965-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen „summa cum laude” minősítéssel. Hallgató korában négy évig dolgozott a dr. Lissák Kálmán és a dr. Grastyán Endre professzorok vezette Élettani Intézetben, az ott végzett munka, a tudományos és embercentrikus légkör egész orvosi pályája alatt útravalóként szolgált. Ezekben az években ismerte meg a férjét, dr. Vereczkei Lajos professzort, aki az utolsó pillanatig hű társa volt.

Egyetlen munkahelye a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikája volt, de munkatársa volt a Laboratóriumi Medicina Intézetnek, és a II. sz. Belgyógyászati Klinikának is. Több évtizeden keresztül volt az egyetem arculatának egyik meghatározó személyisége.

Fiatal orvosként, az akkori hematológiai érdeklődésű intézetvezető, dr. Barta Imre professzor segítette a munkáját. Dr. Nagy Ibolyával megalakították a hematológiai munkacsoportot, melynek célja kettős volt: részben osztályos és ambuláns betegeket kezeltek, de széleskörű kutatómunkát végeztek a hemosztázis területén is saját kutatólaboratóriumukban, ami később a genetikai és az aferezis laboratóriummal is kiegészült.

1970-ben szerzett belgyógyászatból szakvizsgát, majd 1994-ben Magyarországon az elsők között hematológia szakvizsgát. Orvosi, tudományos és oktatói munkája elismeréseként 1970-ben tanársegédi, 1983-ban adjunktusi, 1990-ben docensi, 1995-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1983-ban szerezte meg a kandidátusi fokozatot a véralvadási betegségek tárgyköréből. 1994-ben habilitált. Habilitációja tudományos tartalma már felölelte a hematológia szinte minden területét. Magyar, angol és német nyelven oktatott, részt vett a posztgraduális képzésben. Számos hazai és nemzetközi konferencián adott elő. A Pécsi Akadémiai Bizottság Hematológiai Munkabizottságának elnöki tisztségét évtizedeken keresztül betöltötte.

A hematológiai munkacsoportot 1994-től 2008-ig vezette, dr. Nagy Ibolya munkáját folytatva országos és nemzetközi hírűvé tette. Hosszú ideig az ország második legnagyobb hematológiai centruma voltunk. Sikeres tevékenységéhez nagyban hozzájárult elragadó személyisége, kiváló szervezőkészsége, jó előadóképessége és töretlenül kitartó munkája. Fiatalkorától épített nemzetközi kapcsolatokat dr. Dieter Lutz professzorral Bécsben, ahol rendszeres hematopatológiai munkamegbeszélések is voltak, majd Falco Herrmann professzorral Greifswaldban, Wolfgang Schramm professzorral Münchenben, később Ulrich Abildgaard professzorral Norvégiában. Hat PhD-hallgató szerzett fokozatot a vezetése alatt működő „Haematologia és molecularis genetika” alprogram keretében.

A hematológiai munkacsoportot illetően több fejlesztési irányt képviselt, az autológ őssejt-transzplantáció bevezetése az ő irányításával történt meg egyetemünkön. 1999 decemberében nyílt meg klinikánkon az ország második felnőtt őssejt-transzplantációs részlege, ezzel egy időben a Terápiás Aferezis Központ. A hemosztázis és a genetikai laboratóriumokban a véralvadási betegségek szinte teljes spektrumát vizsgálták. A munkacsoport életében mindig az összetartozás hangsúlyozására törekedett, minden beosztottjának - legyen az orvos, nővér vagy szakdolgozó -  az életét figyelemmel kísérte és segítette. Rendszeren szervezett összejöveteleket, híve volt az ünnepek megtartásának, amik mindig derűs hangulatban teltek.

Orvosi munkáját kiváló szaktudása és hatalmas empátiája jellemezte. A beteg problémáira nyitott személyisége miatt az ország minden részéről fordultak hozzá betegek a panaszaikkal. Soha senkit nem utasított el, mindig segített. Az osztályon kezelt betegeket minden esetben személyesen is megvizsgálta és kikérdezte. Fontosnak tartotta, hogy mindig, akár munkaidő után, vagy hétvégén is elérhető legyen. Számos alkalommal a betegek dokumentációit személyesen állította össze. Mindannyiunk tanítója és sok esetben családtagjaink orvosa is volt. Nyitott volt az egyetem dolgozóinak és azok hozzátartozóinak a kezelésére is. Munkáját nagy odaadással és kitartással végezte.

Több cikluson keresztül volt elnöke a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaságnak. Szerepe volt abban, hogy országosan egy összetartó közösség jött létre. Elnöki tevékenysége keretében elsőként hozta létre a vérzékeny betegek országos adatbázisát. Vezette az országos CLL- munkacsoportot. Kitartó szervezőmunkája révén valósult meg az első, minden hematológiai betegséget átfogó irányelvgyűjtemény, amit könyv formájában adtak ki. Döntő szerepe volt az imatinib nevű antileukémiás szer országos bevezetésében, melynek során az ország összes krónikus fázisú CML-es betegét klinikánkon kezeltük. 2005-2008 között országos hematológiai szakfelügyelő főorvos volt.

Számos magyar és külföldi társaság tagja volt. Eredményei elismeréseként a következő díjakban részesült: 2004-ben Marshalko Tamás Haematológiai Nagydíj, 2010-ben MTHT Laki Kálmán Emlékérem, 2011-ben Markusovszky Emlékérem, 2017-ben Markusovszky Lajos díj, 2020-ban Batthyány-Strattmann László-díj.

Sikeres életpályája mellett számunkra elsősorban az embert jelentette. Azt az embert, aki meghatározta mindennapjainkat a munkahelyünkön, aki barátunkká vált az évek során.

Klinikai munkája mellett művelt, családcentrikus ember volt, és aktív résztvevője a város kulturális életének is. Férje mellett mindvégig szeretettel beszélt András fiáról és unokáiról, Zsófiról és Fancsiról. Életét és munkáját úgy szervezte, hogy a család soha nem került háttérbe.

Hajna, aki mindig az élet és a gyógyítás oldalán állt, most eltávozott közülünk. Fájdalommal búcsúzunk tőle, emlékét tisztelettel megőrizzük!

Az I. sz. Belgyógyászati Klinika munkatársainak nevében:
Dr. Alizadeh Hussain, Dr. Nagy Ágnes