Grastyán Endre (1924-1988)

Dr. Lénárd Lászlóval Szilágyi László beszélgetett.

Homo Ludens - A játékos ember

 

Grastyán Endre (1924-1988)

 

A Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, az Élettani Intézet igazgatója 1978-88 között. 1951-ben szerezte általános orvosi diplomáját, de már a megelőző 3 évben demonstrátorként, majd gyakornokként dolgozott az intézetben. 40 évig szolgálta a tudományt és a pécsi orvosképzést. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Végtelenül szerény, figyelmes emberként ismerték. A rangkórság és a lekezelő-leereszkedő magatartás állt a legtávolabb tőle. Nem voltak allűrjei. Aki a közelébe került, azonnal egyenrangúnak érezhette magát,  gyorsan feloldotta mások szorongását, olyan volt, mint egy régi, közeli ismerős-vagy mint egy idősebb testvér, akihez bizalommal fordulhatunk. Mindenkinek előre köszönt, ebben sosem tudták megelőzni. Ahogy mondani szokták, volt mire szerénynek lennie…

A soproni érettségi után a Pápai Református Teológián hallgatott 2 évet, aztán tanulmányait félbevágta a háború. Édesapja Sopron 1945-ös bombázásánál halt meg, nemsokára rá ápolónőként dolgozó édesanyját is elvitte a tífusz. A háborús események hatására döntött úgy, hogy gyógyító szeretne lenni, így került Pécsre. A teológián tanultakat sem felejtette el: rendkívül széleskörű filozófiai és logikai tudását kiválóan hasznosította később az oktatásban és  a kutatásban.

Mestere az akkori Erzsébet Tudományegyetem egyik korszakos nagysága, Lissák Kálmán professzor volt, a Magyar Élettani Társaság elnöke, majd főtitkára. A fiatal Grastyán hamar kitűnt eredeti gondolataival, merész és meghökkentő hipotéziseivel, valamint kimagasló metodikai készségeivel. Az aktiváció és a gátlás, a motivált magatartás és az emóciók központi idegrendszeri szabályozása foglalkoztatta főként.

Már az 50-es évek végén nemzetközileg elismert kutatónak számított, aztán a motivációs elméletekkel foglalkozva, a hippocampus elektromos aktivitása alapján eljutott odáig, hogy az elkerülő (büntető) viselkedési minta a megközelítést szervező idegi struktúrák gátlásának eredménye. Ez új tanulási elmélet kidolgozásához vezetett, az addigi teóriák szembenállóként értelmezték a jutalmazást és a büntetést, míg Grastyán rájött, ezek egy egységes rendszer más és más funkcionális állapotát jelzik. Tanuláselmélete élettani és pszichológiai tananyag mindmáig

 

Barangold be a PTE-t virtuálisan az interaktív böngészőnkkel!