„ A nyelv a szellem győzelme a hangképző szerveken…”
Nyelvész, filológus. 1962-től a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében oktat német, spanyol, francia és angol nyelvet. 1971-ben kandidál. 1982-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Magyar Nyelvi Tanszékén egyetemi tanár. 1986 és 1990 között négy esztendőt tölt vendégprofesszorként a Bukaresti Egyetemen. 1990 és 92 között megszervezi Pécsett a spanyol tanszéket és szakot. 1994-ben lesz a JPTE professor emeritusa.
Nem volt könnyű élete. Humora, embersége, bölcsessége iszonyatos helyzeteken segítette át. Végtelenül toleráns, szeretetreméltó, szellemes ember volt és maradt, bárhova is sodorta a Sors.
1944: “Fülei-Szántó! Hol van?” - állja el egy nyilas az ajtót. Egy fiatalember megismétli a felszólítást, és végigvezeti az óvóhelyen: “Fülei! Nem látták a Füleit!? Hát nincs, mit csináljunk? De jöjjön vissza, testvér, egy óra múlva biztos előkerül!” Senki sem árulja el, hogy maga a fiatalember a keresett: Fülei-Szántó Endre, akkori joghallgató, az ellenállás tagja. A háború után jogi doktorátust szerez, majd megtanul franciául.
1948: Felajánlják neki: vagy kéri felvételét a titkosszolgálatba és külső munkatárs lesz, vagy - hiszen túl sokat jár a Francia Intézetbe – letartóztatják, mint kémet. Nem vállalja, így koholt vádak alapján, kémkedésért életfogytiglanra ítélik, nyolc évet ül, 1948 és '56 között.
A börtönben rabtársai szórakoztatására előadja Rákosi Mátyás beszédét a székesfehérvári csirkekeltetőben: “Nagy-Székesfehérvár dolgozó csirkéi”! - kezdi beszédét Rákosi elvtársként. (A rabok lelkesen csipognak.) “Az imperialisták meg akarják enni az aranytojást tojó tyúkot” - folytatja. Rabtársai különös egyéniségek: A Rajk-per vádlottjaitól a spanyol polgárháború veteránjain át sokakkal kerül egy cellába. Így tanul meg spanyolul, tőlük: hamarabb ismeri a géppuska-alkatrészek spanyol nevét, mint Cervantes munkásságát. A börtön megannyi szenvedése sem tudja megváltoztatni személyisége alapvonásait: a szikrázó elméjű, pompás humorú, bátor, a jóságot mindenkiben meglátó fiatalember színdarabot ír a börtönszínház számára, spanyolul a kommunistáktól, angolul a bárói család sarjától tanul, vitatkozik, gondolkodik és barátságot köt megannyi, legkülönfélébb pártállású börtöntársaival.
Szabadulása és hat évi segédmunka után kerül a pesti Közgázra, nyelvet oktatni, 1962-ben.
Tudományos érdeklődése kiterjed az általános nyelvészet, a filozófia (etika), a pszicholingvisztika, a nyelvpedagógia, és az irodalom területére. A nyelvészetben (nyelvelméletben, nyelvfilozófiában) és a nyelvoktatásban mindenekelőtt a beszéd, a kommunikatív-közhasznú megközelités ragadja meg, ennek rendeli alá a nyelvi struktúra szempontjait. Ezzel párhuzamosan rendkívüli érdeklődést mutat az irodalom és a művészetek iránt.
Két ifjú katonatisztet bíznak rá a 70-es évek vége felé, hogy tanítsa meg őket gyorsan és magas szinten angolul. Megcsinálja, az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan és társa, Magyari Béla sokat köszönhetnek a Fülei-féle angol nyelvtanfolyamnak.
“Nem egyszerűen angol, német, francia és spanyol nyelvtanár – csodatanár volt, aki a legtehetségtelenebbeket is meg tudta tanítani az idegen nyelvre: magyarokat németre, angolra, spanyolra, franciára Budapesten, külföldieket magyarra a Debreceni Nyári Egyetemen. Hallgatósága fellélegezve jött rá, hogy az első jól memorizálható angol jelzős szókapcsolat nem okvetlenül a "good student" vagy a "Hungarian boy", hanem akár a felejthetetlen főzelék, az unforgetable vegetable: hogy zörgő menetoszlop helyett a nyelvtanulás csodálatos játék, világok közötti boldog röpködés.” –írja róla-rendkívül találóan- egykori tanítványa a nekrológban.
A Debreceni Nyári Egyetem tanáraként és mintegy másfél évtizeden át pedagógiai vezetőjeként külföldiek ezreivel ismerteti és szeretteti meg a magyar nyelvet és kultúrát. Tőle és kollégáitól tanulnak magyarul finnek, oroszok, koreaiak és venezuelaiak, angolok, németek és még vagy húsz más országból érkezettek, a földgolyó minden részéről. Tapasztalatainak terméke ötkötetes nagy műve, a „Magyar nyelv külföldieknek.”
1982-ben kerül Pécsre, amikor a Tanárképző Főiskola helyén megalakul a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara. Általános nyelvészeti órái fergeteges leckék, a 80-as és 90-es években végzettek legendás történeteket mesélnek Bandi bácsiról.
A nyelvtanítást mindig énekléssel kezdi, mert: "Az éneklő embert fárasztja a gyűlölet, a gyanú, a rögeszmék belső dinamikája." Angoltanítás: “a `th' hang helyes kimondásához nem elengedhetetlen az, hogy "a nyelv hegyét a két fogsor közé dugjuk és onnan visszahúzzuk, miközben egy erősen selypített sz hangot ejtünk; ejtése közben hangszalagjaink nem rezegnek": elég, ha egytherűen pöthén bethélünk..”. Amikor azt állítja, hogy a mondat végtelen is lehet, a hallgatósága kér tőle egy ilyen mondatot. Negyed óra múlva, amikor már a földön fekszenek, kérésre abbahagyja-nem befejezi, csak abbahagyja.
1986-ban Amerikába hívják vendégtanárnak: ő inkább Bukarestet választja, a Ceausescu-éra utolsó, rendkívül durva éveit tölti kint, barátsággal, szeretettel, bölcsességgel sokak megbecsülését vívja ki. Közvetlenül éli meg a diktatúra bukását, a romániai forradalmat. Csodálatos könyvet ír róla, “Fortélyos fogságban” címmel, a stiláris elegancia és a pontos megfigyelések nagyszerű keverékét. Hazatérve megkérdik tőle, hogy élte meg Romániát? “Erre az illik, amit spanyolul lehet jól elmondani: nem szeretem a tőkehalat” Utánanéznek, a magyar mondat Ibériában így szól: non megusta el besugo…
Még megszervezi és útjára indítja a spanyol képzést, de már nagyon betegen. 2005-ben posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült, ekkor írták róla:
„Emberi helytállásával, humánus magatartásával példaértékűt alkotott, nemzedékek őrzik emlékét, méltán állíthato személye példaképül a jelen fiatalsága számára. Nyelvészként, egyetemi tanárként, tudós kutatóként, szépíróként ott él mindazokban, akik személyét, munkásságát megismerhették. Öröksége mindannyiunké. Öröksége a magyar nemzeté.”
Története az Ember története, akit a balszerencse, a Sors, a világ kegyetlensége sem tudott megtörni vagy megváltoztatni. Feltétel nélkül hitt a jóság, az értelem, a kölcsönösség erejében. Bárhol, bármilyen körülmények között.
