„Az egészséges egyetem nem luxus, hanem szükséglet”

Az aktív életünk egy jelentős részét – még a home office lehetősége ellenére is – a munkahelyünkön töltjük. Ebből következik, hogy komoly, az egészségünket is meghatározó, hatással van ránk a munkahelyi környezetünk, mind mentális, mind fizikai értelemben.

Ez ma már nem csak a fizikai környezeti ártalmak kiküszöbölését vagy azok elkerülését jelenti, hanem ennél sokkal többet: az egészségünk megőrzését, sőt fejlesztését! Nem lehet ez másként egy egyetemen sem, pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ehhez a témához értő szakemberek is itt rendelkezésre állnak és gyógyítás és kutatás is folyik ezen az egyetemen – mondta a kezdeményezés kapcsán dr. Betlehem József, a PTE általános, stratégiai és kapcsolati rektorhelyettese – A szakértelmen túl egy másik fontos tényezőt is érdemes említeni, ami a közösség erejéről szól. Ez nem lebecsülendő akkor, ha a közösen megélt helyzetekben rejlő egymást támogató, segítő lehetőségeket említjük. A motiváció és bátorítás nem egyszer ebből a közegből származhat, akár nehéz pillanatokban is. Ezek a szempontok vezérelték az egyetemi vezetést abban, hogy létrehozzuk a PTE Kék Zóna programot, amit egy ernyőnek szántunk ahhoz, hogy a már meglévő jó egyetemi kezdeményezéseket, azokon a helyeken, ahol ennek tradíciói vannak, az egész egyetem javára kamatoztassuk, ott is, ahol ez eddig nem kapott kiemelt figyelmet bizonyos okoknál fogva.

Miután nem lehetséges, hogy minden aktivitást, amiről azt gondoljunk, hogy segíti az egyetemi polgárok mindennapjait, azonnal bevezessünk és persze a források sem adottak ehhez, ezért úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a munkatársak véleményét is.  Ma nehéz megszólítani az embereket on-line kérdésekkel, ugyanakkor úgy tűnik a PTE munkatársait mégis érdekli az egészségük és az, hogy mit tesz vagy tehet érte a munkahelyük – tette hozzá a rektorhelyettes, ugyanakkor kiemelte:

Nagy öröm volt megtapasztalni, hogy egy ilyen típusú vizsgálathoz képest sokan válaszoltak, ami jó alapot ad ahhoz, hogy a forrásokat célzottan és hatékonyan használhassuk fel az egyetemi polgárok egészsége érdekében. 

A program még csak idén indult egy komoly módszertani-szakmai előkészítéssel, de a valódi eredményeket csak a következő években remélhetjük, hisz az egy befektetés az egyetemi polgárokba, ami később fog megtérülni, de elkezdeni ma kell – húzta alá a program jövője kapcsán dr. Betlehem József. 

Az egyéni kockázatok között kiemelkedik a mozgáshiány és a stressz, míg szervezeti szinten a stresszkezelés hiánya, a nem megfelelő munkakörnyezet és az ergonómiai problémák a legaggasztóbbak. A kutatásból az is kiderült, hogy a dolgozók elsősorban a mentális és szociális egészség támogatását várják el a munkáltatótól, és a megelőző szolgáltatások iránt kimagasló igény mutatkozik: a bőrgyógyászati, tüdő- és általános szűréseket például a munkatársak több mint 90 %-a venné igénybe.

A vezetőkkel készült mélyinterjúk tovább árnyalják a képet. Noha minden vezető elismeri, hogy a munkavállalói egészség a szervezet eredményességének egyik alapja, jelenleg nincs egységes, összehangolt rendszer, amely az egészségmegőrzéssel kapcsolatos tevékenységeket egybefogná. Sok helyen egyéni vezetői érzékenységen múlik, hogy a munkatársak problémái felszínre kerülnek-e, és hogy a szervezeti reakció mennyire következetes. A mentális egészséggel kapcsolatos nehézségek több egységben tabunak számítanak, a segítségkérés pedig gyakran stigmatizált, ezért a munkavállalók nem szívesen kérnek segítséget ilyen típusú probléma kapcsán.

A vezetők többsége ugyanakkor nyitott és támogató az Egészséges Egyetem koncepció iránt, feltéve, hogy az hitelesen, világos kommunikációval, konkrét előnyöket kínálva valósul meg. 

A kutatás világosan megmutatta, milyen irányba érdemes továbblépnie az egyetemnek: a jóllét szervezeti szintű beépítése elengedhetetlen, ami a munkaszervezésben, az ergonómiai feltételekben és a vezetői gyakorlatokban is új hangsúlyokat kíván.

Széleskörű, minden munkavállalót elérő programokra van szükség, külön figyelmet fordítva a mentális egészségre, a férfiak megszólítására és az adminisztratív területeken dolgozók bevonására.

A vezetői elköteleződésnek nem csupán kijelentések formájában kell megjelennie, hanem folyamatosan jelenlévő, példamutató gyakorlatban is. Ehhez adatalapú, mégis emberközpontú monitoringrendszer szükséges, hiszen a pontos adatok hiánya jelenleg akadályozza a célzott beavatkozásokat.

Az ajánlások szerint az intézménynek érdemes volna létrehoznia egy központi egészségmenedzsment-rendszert, amely összefogja a kari kezdeményezéseket, biztosítja a szolgáltatásokhoz való széleskörű hozzáférést, és rendszeres éves jelentésekkel tartja felszínen a témát.

A preventív szemlélet erősítése is kulcskérdés: ha az egyetem a megelőzésre épít, hosszú távon csökken a megbetegedések száma, javul a teljesítmény, ezzel egyidőben nő a munkatársi lojalitás.

A stratégiai üzenet világos: az egészséges egyetem nem luxus, hanem szükséglet – olyan megtartó erő és versenyelőny, amely meghatározza az intézmény jövőjét. 

A program következő szakasza már a megvalósításról szól: a szolgáltatások megnyitásáról, a kommunikáció rendszerének kialakításáról, a Klinikai Központ bevonásáról, illetve arról, hogy a Pécsi Tudományegyetemen valóban olyan munkakörnyezet jöjjön létre, ahol természetes, hogy a dolgozók egészsége a mindennapi működés része.

A most lezárt első szakasz biztos alapot biztosít mindehhez és egyértelműen irányt mutat: tovább kell építeni azt a kultúrát, amelyben jó dolgozni, jó maradni, és jó teljesíteni.