Érdekes nemzetközi PTE-kutatás a párválasztási versengés pszichológiájáról

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy nem ugyanaz áll a versengés minden formája mögött. Azok az emberek, akik élvezik, ha sikeresebbek vagy vonzóbbak lehetnek a riválisaiknál, sokkal inkább mutatták a versengéshez kapcsolódó jellemzőket: nagyobb kockázatot vállaltak, többet foglalkoztak a megjelenésükkel, és nyitottabbak voltak az alkalmi kapcsolatokra. Ezzel szemben azok, akik elsősorban rosszul érzik magukat, amikor egy vonzóbb vagy sikeresebb riválissal találkoznak, jóval kevésbé mutatták ezt a mintázatot. „Sokan azt gondolják, hogy a párválasztási versengést elsősorban az irigység vagy az önbizalomhiány hajtja” – mondja Prof. Dr. Meskó Norbert, a kutatás vezetője. „Eredményeink azonban inkább arra utalnak, hogy a versengés aktív oldala a fontosabb. Nem az számít igazán, hogy valakit zavar-e egy vonzó rivális jelenléte, hanem az, hogy mennyire motiválja a siker és a másokkal szembeni előny megszerzése. Ezek az emberek nemcsak versengőbbek, hanem általában több energiát fordítanak a megjelenésükre, nyitottabbak az új élményekre, és másképp viszonyulnak a párkapcsolatokhoz és a szexualitáshoz is.”

A kutatók számára különösen figyelemre méltó volt, hogy a feltárt összefüggések három, kulturálisan jelentősen eltérő országban is hasonlóan jelentek meg. Az eredmények azt sugallják, hogy a párválasztási versengés nem pusztán társadalmi vagy kulturális jelenség: a riválisok figyelése, a velük való összehasonlítás és a velük szembeni előny megszerzésének vágya az emberi természet mélyen gyökerező része lehet.