Mire jó (vagy épp nem jó) a hidratációs szünet a vb-n? A PTE szakemberei elmondják!

Mire jó (vagy épp nem jó) a hidratációs szünet a vb-n? - fotó: FIFA

Sport 2026.06.23.

Kottász Gergely

Csortos Szabolcs

A ROVAT LEGFRISSEBB CIKKEI

Király Bence: „Szakmailag nem indokolható a kötelező ivószünet”

2026.07.02.

Mozgásban a jövő – az egyetemi sport és a sporttudomány új távlatai

2026.06.17.

Átalakuló női bajnokcsapatáról számolt be az NKA Universitas Pécs

2026.06.11.

A hidratációs szünet, vagy ahogy sokkal jobban hangzik, kötelező ivószünet a labdarúgó világbajnokságon egy új ritmust és dinamikát adott a meccseknek. Abba ne menjünk bele, miért van szükség 20 fokban és szakadó esőben ivószünetre, mert ilyen is volt ugye már a vb-n… Mi inkább onnan vizsgálnánk meg a témát, hogy az eddigi két félidőt gyakorlatilag négy negyedre osztja ez az újdonság, egyfajta 3 perces időkérést beiktatva a félidők felénél. A Pécsi Tudományegyetemhez (PTE) kötődő szakemberekkel vizsgáljuk meg különböző szempontokból, jó-e vagy sem ez az újítás, illetve az adott szakterület szemüvegén keresztül hogyan lehet a legjobban felhasználni ezt a rövid szünetet a válogatottaknak. Elsőként Járai Róbert sportpszichológust kérdeztük, aki a PTE Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar Pszichológia Doktori Iskolájának oktatója, és az egyik ismert labdarúgó akadémia sportpszichológusa, de korábban ő készítette fel Kenderesi Tamás pécsi úszót a sikeres riói olimpiára is.

Gyakorlatilag ez felfogható egyfajta időkérésnek – vág bele a téma közepébe Járai Róbert. Annyi a különbség például a kézilabdához vagy a kosárlabdához képest, hogy itt nem az edzők döntik el ennek az időpontját, hanem előre meghatározottan történik, a félidő felénél, vagy legalábbis annak a közelében. Ez nyilván jelent egyfajta nehézséget is a szövetségi kapitányok számára, de én úgy látom, hogy egyre inkább beépítik ezt a csapatok a taktikájukba. Nem egy mérkőzést láttam például az elmúlt napokban, ahol nekem úgy tűnt, hogy a hidratációs szünetig mintha csak altatott volna egy-egy csapat, és utána egyértelműen, szemmel láthatóan dinamikusabban játszott. Azt persze nehéz megítélni, mert nem vagyok labdarúgó-edző, hogy ez tudatos stratégia volt a részükről, vagy egyszerűen így hozta a mérkőzés dinamikája… Hogy egy konkrét példát is mondjak, a holland-svéd meccs abszolút ilyen volt. Az első negyedben – hogy maradjunk ennél a felosztásnál – a hollandok domináltak, majd a 3 perces szünet után átvették a játék irányítását a svédek. Az már egy más kérdés, hogy ez az eredményben nem mutatkozott meg, de az egyéb statisztikai mutatókban nagyon is.

Hogy ez mennyire így van, arra álljon itt a labdarúgás statisztikájával foglalkozó Opta félidei grafikonja, melyen jól látszik, hogy a hidratációs szünet előtt szinte momentumuk nem volt a svédeknek, míg utána teljesen átvették a játék irányítását. A 23. percig 4-1 volt a lövési kísérletek aránya, míg a rövid szünet után 1-8!!!

Opta-statisztika a holland-svéd mérkőzés első félidejéről

A lényeg tehát, hogy sportpszichológusként látok ebben fantáziát, hogy be kell építenie a szövetségi kapitányoknak a hidratációs szünetet a taktikába, a stratégiába – folytatja Járai Róbert.

Járai Róbert sportpszichológus

Ez ugye a megtervezhető rész. Mi a helyzet a spontán oldalával? Tehát Te inkább egyénenként beszélgetnél el ebben a rövid időben egy-egy játékossal, akitől mondjuk többet várnál a játékban, vagy épp inkább a teljes csapathoz érdemes ilyenkor, 3 percben szólni, és biztatni?

Egyik sem. Pontosabban én azt tartanám a legjobb verziónak egy ilyen helyzetben, ha a kettő között járnának el a szövetségi kapitányok, illetve a stábtagok. Ha egy olyan játékost félrehívok, és külön beszélgetek vele, aki addig nem játszott jól, az minden bizonnyal csak még görcsösebbé teszi őt. Szóval ez sportpszichológusként inkább tilos, mint javasolt! Ugyanakkor szerintem az sem túl hatékony, ha a csapathoz intézünk ilyenkor egy globális „hegyibeszédet”.

Ha adhatnék tanácsot egy-egy szövetségi kapitánynak, én azt mondanám, hogy ebben a három percben egy-egy csapatrésszel érdemes külön kommunikálni,

és átbeszélni 3-4 fős csoportokban, mi az, ami jól működött eddig, és mi az, amin változtatni szeretnék annak érdekében, hogy még eredményesebbek legyünk.

Volt már olyan pillanat a vb eddigi részében, ami sportpszichológusként feltűnt neked, hogy „na, ez egy különleges szituáció volt”?

Két dolgot mindenképp tudnék mondani. Az egyik, hogy az úgynevezett kiscsapatok, tehát, hogy ne sértsünk meg senkit, a nem a világranglista topválogatottjaihoz tartozó nemzetek csapatai milyen jól fel vannak készítve mind mentálisan, mind taktikailag. Gondolok itt a Zöld-foki szigetekre, Kongóra, vagy épp Curacaora. Nem az van, hogy felállítanak egy falat, vagy, ahogy mondani szokták, „betolják a buszt” a kapu elé, és aztán ész nélkül elrugdossák a labdát, csak hogy elkerüljék a nagykülönbségű vereséget, pedig előzetesen sokan erre számítottak. Arra is van erejük, energiájuk és felkészültségük, hogy megpróbáljanak támadást indítani a megszerzett labdával. Aztán, ha ez mégsem sikerül, borzasztó gyorsan visszazárnak, és újra csapatként tolódnak, egységesen védekeznek. A másik, amit megfigyeltem, az ilyen válogatottak kapusainak a felkészültsége, elsősorban mentálisan, hiszen én inkább ilyen szemmel nézem a vb-t. Nem ritka, hogy tíznél is több védést kell bemutatniuk egy-egy meccsen, de nem esnek ki a feladatukból, nem veszítik el egy pillanatra sem a fókuszt. Ez számomra lenyűgöző!

Vozinha, a Zöld-foki szigetek kapusa volt a spanyolok elleni meccs hőse - fotó: eurosport.com

A játékosok között azért megy a lelki hadviselés is rendesen. Az Ausztria-Argentína meccsen például jól látható volt, ahogy az osztrák hálóőr a tizenegyes előtt folyamatosan beszélt Messihez, hergelve őt. Nem állítom, hogy emiatt hagyta ki a büntetőt az argentin csillag, de azért szembetűnő volt ez a jelenetsor.

Ez a fajta zrikálás, egymás heccelése mindig is a foci része volt, akár már grundszinten is, sok évtizeddel ezelőtt. Ez szerintem hozzá tartozik a labdarúgáshoz, és ezt el kell tudni viselni. Egyébként nem gondolnám, hogy emiatt hagyta ki a tizenegyest Messi, és azt, hogy ő mentálisan mennyire erős, a kihagyott büntető után szerzett két gólja is igazolta. Arra viszont

kíváncsi vagyok, hogy a portugál sztár Ronaldora vajon milyen pszichés hatással lesz Messi szárnyalása.

Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy fel fogja szívni magát a portugálok csapatkapitánya, és nem engedi majd, hogy csak az argentinok kedvencéről szóljon ez a világbajnokság!