A Pécsi Tudományegyetem Pedagógusképző Központ augusztus 27-én tartott Mentor Fórumán Dezső Emőke, a PTE Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 1. Sz. Általános Iskolájának tagintézmény-igazgatója, vezetőtanára kapta az Év Vezetőtanára kitüntetést. A szakmai életút főbb állomási mellett arról is beszélgettünk, hogyan látja a tanári hivatást és az olvasáskultúra változásait a digitális korban.
Mit jelent Önnek az Év Vezetőtanára elismerés?
Meglepetés és megtiszteltetés.
Az elmúlt tíz évben megszoktam, hogy vezetőként én írok ajánlást egy-egy kollégáról, amikor valamilyen elismerésre terjesztem föl. Most nem így történt.
Jópár éve minden hallgatónak értékelnie kell a gyakorlatát irányító vezetőtanárt. Ezek a hallgatói visszajelzések mindig hízelgőek voltak, mégsem gondoltam rá, hogy a vezetőtanári feladatért nekem dicséret jár. A munkám része volt, nagyon kedves része. Szerettem, amikor a hallgatók megjelentek minden félévben újra és újra; színt hoztak az osztályok, az iskola életébe. Mindegyiküktől tanultam valamit.
Hogyan látja az eddigi pedagógusi pályáját?
Gazdag és változatos volt a pályám.
A negyven év alatt szinte minden korosztállyal foglalkoztam óvodától egyetemig, és sok mindent kipróbálhattam a szakmán belül. Néhány évente új kihívások találtak rám, talán ezért is lehetséges, hogy sosem éreztem a kiégés jeleit.
Pályám elején rövid ideig középiskolai kollégiumi nevelőtanárként és óraadóként dolgoztam, majd a GYES után, két kisgyermek mellett néhány évig napközis tanítói feladatokat láttam el. Később a magyarórák mellett néptáncot is tanítottam: elsősorban énekes-táncos népi gyermekjátékokat, amelyek egyszerre fejlesztik a ritmusérzéket, a mozgáskoordinációt, az együttműködést és a szabálykövetést. A fellépésekre való felkészülés komoly kihívást jelentett; az iskola fennállásának 110. évfordulóján például hét osztállyal szerepeltünk.
Ha kellett, a hiányzó táncruhákat is megvarrtam – a gyerekek sikerélménye és a szülők öröme minden fáradságot megért.
1990-től a Covid-járványig délutánonként és hétvégenként társastáncot oktattam Baranya-szerte. Büszke vagyok rá, hogy a hathetes kurzusok végén minden csoportom tíz társastánc egyszerű koreográfiáját mutatta be a hagyományos vizsgabálon, a koszorúcskán. Remélem, egykori tanítványaim később is örömmel használták ezt a tudást.
2006-tól vezetőtanárként foglalkoztam hallgatókkal, 2014-ben pedig mesterpedagógus szaktanácsadó lettem. Kollégáim biztatására 2016-ban megpályáztam a PTE 1. Számú Gyakorló Általános Iskola tagintézmény-igazgatói posztját. Ettől kezdve időm nagy részét a vezetői feladatok töltötték ki, ezért különösen jólesett a heti négy tanítási órán visszatérni a gyerekek közé, és továbbra is hallgatókkal foglalkozni.

Mire a legbüszkébb pedagógusi pályafutása során?
Büszke vagyok diákjaim megyei és országos versenyeredményeire, valamint hallgatóimra, akik közül sokan kiváló tanárokká váltak. Arra is, hogy pályám utolsó tíz évében a város egyik kiemelkedő iskoláját vezethettem. Különleges eredmény volt, hogy 2020-ban a Nemzeti Tehetség Program támogatásával könyv formájában is megjelent akkor hetedikes tanítványom, Klement Tamás Ki vagy te, Jászoviczy? című kisregénye és novellái. De ugyanilyen büszkén gondolok Sanyikára is, analfabéta szülők gyermekére, aki pályám elején, Komlón elolvasta A Pál utcai fiúkat.
Sokszor eszembe jut, vajon hol tart most az életben.
Kap visszajelzéseket a tanítványaitól?
Épp a minap kaptam üzenetet egy volt tanítványomtól, akit az 1990-es évek végén néptáncra tanítottam. Annyira megszerette a táncot, hogy a hagyományt ma már a kisfia viszi tovább, aki egy országos néptáncversenyen is kiváló eredményt ért el. Ugyanilyen öröm, amikor egykori diákom egyetemistaként is rendszeresen felkeres, és mesél a külföldi tanulmányairól, sikereiről, terveiről. Megtisztelő, hogy még mindig fontos számára a kapcsolat egykori magyartanárával.
Vezetőként kevesebb közvetlen kapcsolatom volt a diákokkal, ezért különösen értékes számomra a hatodikosoktól kapott „Köszönetbefőtt”. A színes cédulákon többek között a nyugodt jelenlétet, a törődést, a türelmet, a megértést és a biztonságot köszönték meg. Éppilyen becsesek a tanítványaimtól kapott, saját készítésű ajándékok és az a Harry Potter és a bölcsek köve kötet, amelytől egyikük azért vált meg, mert a kedvenc könyvét akarta nekem adni.
Sokat jelentenek a szülők visszajelzései és az is, amikor egy elégedett hallgató a következő tanítási gyakorlatát is nálam szeretné végezni.
Pályája során bizonyára kudarcok is érték. Mesélne ezekről?
Talán nem kudarcnak, inkább hibás döntésnek nevezném az 1990-es munkahelyváltásomat. Hízelgett a felkérés, ám a munkaidő-beosztás nem kedvezett a családi életnek, ezért hamar továbbálltam. Ekkor tanultam meg, hogy egy felkérésre nemet is lehet mondani.
Magyartanárként az irodalmi művek megismertetése mellett alapvető feladatunk a szövegértés, a szövegalkotás és a helyesírás fejlesztése. Különösen nehéz, ha egy jó képességű gyermek írásproblémákkal küzd, de szakértői vizsgálat híján csak önképzéssel, ösztönösen és más szakemberek segítségével támogathatjuk. Kudarcként éltem meg, amikor egyik kiemelkedő képességű tanítványomnál három év után sem láttam javulást. Később azonban az első középiskolai mérésen ő érte el osztálya legjobb eredményét, vagyis a közös munka mégsem volt hiábavaló.
Vezetőtanárként többnyire motivált, kíváncsi hallgatókkal dolgoztam. Egy alkalommal azonban azt tapasztaltam, hogy a megfelelő szakmai és módszertani tudás önmagában nem elegendő: a pedagógusi hitelességhez pontosságra, őszinteségre és felelősségtudatra is szükség van. Ezeket néhány hetes gyakorlat alatt aligha lehet kialakítani.
Melyek a legnagyobb kihívások ma egy pedagógushallgató számára?
Nagyon sokfélék a gyerekek!
Egy osztályon belül akár több évnyi különbség is lehet a gyerekek mentális fejlettsége között, ezért nélkülözhetetlen a differenciált oktatás, amelyet a kisebb osztálylétszám és a csoportbontás is segítene. A hallgatóknak emellett el kell sajátítaniuk a fejlesztő értékelés módszereit: az osztályzat mellett fontos a szóbeli visszajelzés, az ön- és társértékelés, valamint a fejlődés tudatosítása. Fel kell készülniük a sajátos nevelési igényű gyermekek támogatására, a szakemberekkel való együttműködésre és a szülőkkel folytatott kommunikációra is. Mindez elsősorban a tanítási gyakorlat során sajátítható el.
Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként hogyan látja az olvasáskultúra változását a digitális korszakban?
Nem látom annyira tragikusnak a helyzetet, mint amilyennek sokan bemutatják. Ebben óriási szerepe van annak, hogy iskolánkba többségében olyan gyerekek járnak, akiknek a családjában érték az olvasás, a kultúra. Tanítványaink egy része sokat olvas: könyvet hoznak az iskolába, és a szünetekben vagy egy-egy feladat elvégzése után is előveszik. A lelkes olvasók többsége lány; elsősorban a kortárs, különösen a varázslatos történeteket kedvelik. Az iskolai könyvtárat nemcsak kölcsönzésre, hanem közösségi programjai miatt is szívesen látogatják.
A kötelező olvasmányokkal hatodik osztálytól már nehezebben boldogulnak. A Pál utcai fiúkat ötödikben még szívesen elolvassák, mert fordulatos, megható és viszonylag rövid. A későbbi művek megszerettetése azonban egyre nagyobb leleményességet kíván a pedagógusoktól, ezért kíváncsian várom a tanterv beharangozott változásait.
Az interneten hosszabb szövegeket tapasztalataim szerint ritkán olvasnak az általános iskolások. Videókat viszont nemcsak nagy mennyiségben néznek, hanem ügyesen készítenek is.

Milyen feladatokat jelent mindez a pedagógusok számára? Lát veszélyeket az eszközhasználattal kapcsolatban?
Egyre több szülő ismeri fel a digitális világ veszélyeit, ezért később ad okoseszközt gyermekének, illetve szűrőkkel és felügyeleti alkalmazásokkal követi annak használatát. Tapasztalataim szerint
a délutánjaikat sporttal, zenével vagy más közösségi programokkal töltő gyerekek kevésbé igénylik a digitális élményeket, míg az unatkozókat könnyen beszippantja az internet.
Pedagógusként feladatunk, hogy megmutassuk a digitális világ értékes oldalait, megtanítsuk a hasznos alkalmazások használatát, és rendszeresen felhívjuk a gyerekek és a szülők figyelmét a veszélyekre. Szülői tájékoztatóink iránt azonban eddig csekély volt az érdeklődés, talán azért is, mert a tudatosabb szülők maguk is tájékozódnak.
A magyar közoktatásban jelenleg is számos változás zajlik. Hogyan értékeli ezeket a folyamatokat?
Egyelőre keveset érzékelünk a változásokból, de a tervek bizakodásra adnak okot. Fontos előrelépésnek tartom az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium létrehozását és azt, hogy a döntésekről a közösségi médiában is naprakész tájékoztatást kapunk. Üdvözlöm a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének eltörlését és átdolgozását, de csak akkor látom értelmét az újbóli bevezetésének, ha valóban érzékelhető anyagi elismerés társul hozzá.
A tankönyvpiac felszabadítása szintén kedvező változás. A pedagógusok eddig is gyakran a jól bevált tankönyvekből tanítottak, de mostantól ezek a diákok számára is könnyebben hozzáférhetők lehetnek. A tanévkezdési támogatás sok család terheit enyhítheti, a Klebelsberg Központ átszervezésének hatásairól azonban egyetemi fenntartású intézményként kevesebb közvetlen tapasztalatunk van.
Az új minisztériumnak még nem volt elegendő ideje a jelentősebb változtatásokra és azok feltételeinek megteremtésére. Sürgető lenne azonban a pedagógusok és a diákok kötelező óraszámának radikális csökkentése, valamint egy korszerű, 21. századi alaptanterv kidolgozása. Indokoltnak tartom az érettségi és a felvételi rendszer átalakítását is, és kíváncsian várom, milyen változtatásokat terveznek a pedagógusképzésben.
Milyen tanácsot adna a pályakezdő pedagógusoknak?
Üzenem nekik, hogy csodálatos hivatást választottak! A pedagógus minden nap alkot, és ha ezt jól csinálja, akkor a gyerekek természetes kíváncsisága nem múlik el, a közös munka pedig öröm, amelyből apróbb-nagyobb sikerek születnek. Ismerjenek meg minden új módszert, technikát, irányzatot, ezeket formálják magukra és az általuk tanított csoportokra.
A napokban bent jártam az irodámban az utolsó simításokat elvégezni a rendrakásban, mielőtt átadom az utódomnak. Az egyik faliújságon egy évtizede ott egy idézet William Arthur Ward-tól: „A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.”
Ezt is jó szívvel ajánlom a jövő pedagógusnemzedékének figyelmébe. Legyenek nagyszerű tanárok!
Dezső Emőke 1986-ban szerzett magyar–népművelés szakos diplomát a Janus Pannonius Tudományegyetemen. Több mint két évtizeden át vett részt tanárjelöltek gyakorlati képzésében, ez idő alatt hallgatók tucatjainak szakmai fejlődését segítette. Közoktatási vezetői szakvizsgáját 2004-ben szerezte meg, pályája utolsó tíz évében pedig a PTE gyakorlóiskolájának tagintézmény-igazgatója volt.
Kapcsolódó cikkünk:

Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai Igazgatóság | Portál csoport - 2021.