HU  
HU ENG DE   
 

„Tetszik, ha máshogy gondolkodnak” – Somossyné Kanász Piroska az Év Mentortanára 2026-ban

A Pécsi Tudományegyetem Pedagógusképző Központ augusztus 27-én tartott Mentor Fórumán Somossyné Kanász Piroska kapta az Év Mentortanára kitüntetést. A szakmai életút főbb állomási mellett arról is beszélgettünk, hogyan látja a mentortanári hivatást és a jövő pedagógusait.

Mit jelent Önnek az Év Mentortanára elismerés?
Óriási megtiszteltetés és egyben megerősítés, hogy a mentorálásba fektetett munkám értéket képvisel. Hálás vagyok mindazoknak, akikkel együtt dolgozhattam.

Hogyan látja napjaink pedagógus hallgatóit? Melyek a legnagyobb kihívások ma a számukra?
Nyitottak, kreatívak a hallgatók, akik szeretnének és képesek is fejlődni. Fontos számukra, hogy az egyetemtől kapott korszerű tudással és valódi gyakorlati tapasztalattal készülhessenek a pályára.

Ma is nagy kihívást jelent a megszerzett elméleti tudás és a mindennapi iskolai gyakorlat összehangolása, a gyorsan változó oktatási környezethez való alkalmazkodás. Egyszerre kell szakmailag megújulni, figyelni a tanulók egyéni igényeire, és olyan támogató tanulási környezetet teremteni, amely minden gyermek fejlődését segíti.

A sikerek mellett nyilván érték kudarcok is a pályán. Mesélne erről?
Komolyan mondom, nem tudok olyan kudarcot felsorolni, amely véglegesen letört volna – ahogy az egy „jó kudarchoz” illik. 2003 óta tanítok, és azóta meg sem fordult a fejemben, hogy ne tanítóként dolgozzak. Olyan volt persze, amit éreztem, másként kellene – hát csináltam máshogy.

Nyilván voltak problémák, de mindig volt egy jó megoldás is.

Mitől lesz valakiből jó mentor?
A jó mentor hiteles, türelmes, nyitott és képes – a gyakorlathoz kiemelten fontos – bizalmi kapcsolatot kialakítani a hallgatókkal. Nemcsak tudást ad át, hanem bátorít és szakmai hitelességével példát is mutat. A jó mentor képes a problémát a hallgató, a tanuló, a szülők és a kollégák szemével is látni.

Igyekszem ilyen lenni. Nagyon fontosnak tartom a pozitív hozzáállást, hogy tartsuk a kapcsolatot a hallgatóval és a szakos mentorral egyaránt. Fontos, hogy a mentorálásban hivatalosan részt nem vevő kollégák is lássák, értsék és segítsék a mentorálási folyamatot.

Sosem szabad elfelejtenünk, hogy egyszer mi is voltunk gyakorlaton.

Kiemelendő számomra az a szemlélet is, hogy a tanítási gyakorlatát végző hallgató előbb-utóbb a pályán lesz, akár kollégánk is lehet. Nem elriasztani kell, hanem segíteni, ötleteit meghallgatni. Tudok és szeretek tanulni a hallgatók által tartott tanórákból is. Tetszik, ha máshogy gondolkodnak, szívesen ki is próbálom, ha olyan ötleteket vetnek fel, amelyek az én órámon is beválhatnak.

Somossyné Kanász Piroska átveszi a díjat Dr. Gerner Zsuzsannától / Fotó: Kiss 'Gadget' Zoltán

A mentorálásnak jól működő partnerségi viszonyra kell épülnie. A mai napig emlékszem az első mentoromra, Pusztai Juditra a Kaposvári Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában, 2001–2003 között – nagyon komolyan vettük a tanácsait. Az óratervet kézzel kellett megírnunk, vonalzóval húzni az oszlopokat. Ha hibát talált benne a mentortanár, akkor kiegészítette, beleírt; előfordult, hogy újra kellett írnunk az egészet. Nagyon megtanultam: tudni kell, miért megy be a tanár az adott tanórára, mi a célja, miért az a célja, és mi az, amit már előző tanórákon megvalósított annak érdekében, hogy a cél most sikerüljön. Ezt a hallgatókkal is mindig átbeszéljük.

Hogyan látja az eddigi pedagógusi pályáját?
Egy tanulási és fejlődési útnak. Minden tanítvány, kolléga és mentorált hozzájárul ahhoz, hogy jobb pedagógussá váljak.

Minden nap tanulok valamit, vagy a hallgatóktól, vagy a tanítványaimtól, vagy a kollégáimtól, ezt a részt nagyon kedvelem.

Nem unalmas a pedagóguspályám, sőt, úgy gondolom, minden pedagógusé izgalmas!

Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy tanítványaim és mentoráltjaim közül sokan sikeresen megtalálták a helyüket a pályán, és örömmel végzik a hivatásukat.

Kap visszajelzéseket a tanítványaitól?
Igen. Több hallgatóval a mai napig tartom a kapcsolatot, beszámolnak fontosabb szakmai előrelépésükről. Van olyan hallgatóm, aki rendkívül félénk volt a tanáriban, a tanórán pedig nagyon magabiztossá vált. A tanári szak elvégzése után maradt a pályán, sőt, azóta egy másik, rövidciklusú tanári szakot is elvégzett. A szülők, a tanítványai és a kollégái is kedvelik, elismerik. Rajta pedig látszik, hogy a helyén van, szereti a hivatását. De kapok visszajelzést a felső tagozatos tanulóktól is: szinte kérdezés nélkül mondják, hogy ez jó volt, az unalmas, amaz még jobb, emezt nem is hallották. Ezekre mindig figyelek. Kapok visszajelzést szülőktől is. Sokszor kérek is.

És nagyon büszke vagyok azokra az SNI-s (sajátos nevelési igényű) tanulóimra, akik továbbtanulnak és megtalálják azt a hivatást, amiben sikereket érnek el. Figyelem a tőlünk elballagott nyolcadikosaink tanulmányait is. Az egyik régebbi tanítványunkat most vették fel mérnökinformatikus egyetemi szakra. Nagyon büszke vagyok rá – felső tagozatban én tanítottam neki az informatikát. Persze tisztában vagyok vele, hogy az igazi érdem az övé és a középiskolai informatika tanáráé.

Somossyné Kanász Piroska / Fotó: Kiss 'Gadget' Zoltán

Milyen lehetőségeket és kockázatokat lát a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazásában?
Nem szabad elzárkóznunk tőle, de muszáj megtanulnunk helyesen kezelni. Gyakorlatvezetőként látom, hogy a hallgatók is használják. Azt szoktam nekik mondani, hogy ne zárkózzanak el tőle, vegyenek ötleteket, csináltassanak vele feladatokat; el is mondhatják a tanulóknak, hogy ezt-azt a MI segítségével készítették, de mondják el azt is, hogy ezt az anyagot át kellett nézni, szükséges volt ellenőrizni. Komplett óratervek készítésére nem szoktam javasolni az MI használatát, de motivációnak, „kezdőrúgásnak” igen. Elengedhetetlen, hogy alaposan ellenőrizzék a kapott dokumentumot és a kapott ötleteket a „hús-vér” tanulóik egyéni igényeihez igazítsák.

Miért tartja kiemelten fontosnak a tanulók algoritmikus gondolkodásának fejlesztését?
Mert az algoritmikus gondolkodás fejleszti a logikai készséget és a problémamegoldást is, amelyek az iskolán kívüli életben is kiemelten fontosak.

A magyar közoktatásban jelenleg is számos változás zajlik. Hogyan értékeli ezeket a folyamatokat?
A változások mindig új feladatokat és lehetőségeket is jelentenek. Fontosnak tartom, hogy a pedagógusok megfelelő szakmai támogatást kapjanak, és közösen keressük a tanulók számára legjobb megoldásokat.

Milyen tanácsot adna a pályakezdő pedagógusoknak?
Legyenek kíváncsiak, merjenek kérdezni és tanulni a szakos mentoroktól, gyakorlatvezető mentortanároktól és a tapasztalt kollégáktól, beszélgessenek egymással is az iskolákban tapasztaltakról. A szakmai tudás mellett az empátia, a kitartás és a nyitottság a pedagógusi hivatás legfontosabb értékei. Nagy szeretettel látjuk és várjuk őket a pályán!

Somossyné Kanász Piroska 2003-ban végzett Kaposváron tanító szakon, informatika műveltségterületen. Még ugyanebben az évben kezdett dolgozni a Vokányi Általános Iskolában, később a siklósi Sztárai Mihály Református Általános Iskolában, majd Kővágószőlősön folytatta pályáját. 2008-ben elvégezte a PTE Természettudományi Karán a számítástechnika tanári szakot. Két pedagógus-szakvizsgával rendelkezik, amelyek a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karához kötődnek: 2013-ban megszerezte első pedagógus-szakvizsgáját mérés-értékelés szakirányon, majd 2019-ben a gyakorlatvezető mentortanár képesítést. 2017 óta a Pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola pedagógusa, ahol tanítóként, informatika–digitális kultúra szakos tanárként, osztályfőnökként és gyakorlatvezető mentortanárként dolgozik. Emellett az Oktatási Hivatal alkalmazásában digitális szaktanácsadó tevékenységet végez mesterpedagógusként, valamint tehetségpont-koordinátorként és bázisintézményi koordinátoraként is aktív szerepet vállal. 2026-ban kinevezték a Pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola felsős igazgatóhelyettesének.

HASONLÓ TARTALMAK