Tóth Edu: Pécsre bármikor igent mondok

Pécs szerelem, a természet felelősség

Tóth Edu humoristaként vált országosan ismertté, de pécsi kötődése ma is meghatározó számára. A város máig fontos helyet foglal el az életében, ezért azonnal igent mondott a felkérésre, hogy legyen a PTE Zöld Egyetem egyik arca. „Pécs nekem egy szerelem. Itt három olyan dolog találkozott, amit szeretek: Pécs, egy kreatív munka, ráadásul egy számomra nagyon fontos ügy. A környezetvédelem nem valami elvont, távoli ügy. Elég megnézni a hőhullámokat vagy az időjárás változását, hogy lássuk, valami nincs rendben. Megértem azokat, akik aggódnak a bolygó jövője miatt, én is közéjük tartozom.  Amikor a gyerekeimmel bringázunk az erdőben és azt látom, hogy valaki eldobja az energiaitalos dobozát vagy a tóban úszó szemetet, az felháborít, egyszerűen nem tudom megérteni.

A jó példa a családban kezdődik

Eduék családjában a környezettudatosság a mindennapok szerves része. A szelektív hulladékgyűjtés alap, ha szemetelő embert lát az utcán vagy az erdőben, nem megy el szó nélkül mellette. „Az erdő nekem szent hely. A fák sokkal előbb voltak itt, mint mi, nincs jogunk teleszemetelni azt a helyet, ami az övék. Igyekszem odafigyelni, ezért egyre többet utazom vonatal is. Ha természetvédelemről van szó, szívesen odaállok a jó ügyek mellé. Litkai Gergely kollégám például elképesztő energiát fordít arra, hogy felhívja a figyelmet a környezeti problémákra. Civilként annyit tudok tenni, hogy amennyiben van lehetőségem megszólalni, kiállni egy jó ügy mellett, akkor megteszem.”

A fát nem bántjuk, a fát simogatjuk

Edu számára a környezettudatosság nem ér véget a saját döntéseinél. A legfontosabbnak azt tartja, hogy ezt a szemléletet a gyerekeinek is továbbadja. „Nálunk egyszerű szabályok vannak: nem szemetelünk és nem bántjuk a természetet. A kisebbik fiamnak is elmagyarázom, hogy nem tépünk le a fáról egy levelet csak azért, mert ott van. Azt szoktam mondani neki, gondoljon bele, milyen lenne, ha valaki az ő ujjából tépne le egy darabot. A fát nem bántjuk, a fát simogatjuk. Fel lehet rá mászni, gyönyörködhetünk benne, de vigyázni kell rá. Az öt és a tízéves fiaimnak azt próbálom átadni, hogy a természet kincs. A nagyobbik gyereknek már azt is el tudom magyarázni, hogy miért vannak egyre nagyobb hőhullámok. Tegyük meg, amin tudunk változtatni. Nem akarok világmegváltó lenni, de szeretném, hogy természetes legyen számukra, hogy nem szemetelnek, vigyáznak a fákra, és megbecsülik azt, amijük van. És azt is el kell mondanom, hogy lenyűgöz a mai fiatal generáció. Bennük nagyobb a környezet iránti felelősség. Számukra magától értetődő a szelektív hulladékgyűjtés, vagy, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után.”

Egy forgatási nap, egy hosszútávú ügy

Felidéztük a forgatás legjobb pillanatait is. „Minden nagyon gördülékenyen ment. Bármit kitaláltunk, a stáb megoldotta. Ha kellett egy busz, lett egy busz. Ha kellett egy különleges helyszín, megszervezték. Jó érzés volt olyan csapattal együttműködni, ahol mindenki ugyanazért a célért dolgozott. Volt pécsi focistaként nagy élmény volt, hogy a stadionban többen is megismertek, emlékeztek rám. Ezt nem gondoltam volna ennyi év után. A kiszáradó tó örökre bennem marad. Amikor belesüllyedtem az iszapba és bogarak repkedtek körülöttem, akkor jöttem rá, hogy egy eltűnő tó nem olyan, mint gondoltam. És a forgatás mellett óriási élmény volt számomra, amikor belecsöppentem a Nemzetközi Igazgatóság piknikjébe. Szuper csapat, többekkel is beszélgetésbe bonyolódtam. Az ilyen találkozások mindig sokat adnak.”

A forgatás ugyan egy nap alatt lezajlott, a környezet védelme azonban velünk marad. Ahogy a Pécsi Tudományegyetem, úgy Edu számára sem kampánytéma a környezetvédelem, hanem mindennapi szemlélet. Ha legközelebb újabb jó ügy mellé hívják, örömmel mond igent.