Jövőre ugyanitt! - Véget ért a PEN

Volt ugyanakkor egy széles réteg, akik csak belekóstoltak a Pirogránit színpadon zajló eseményekbe, ők a Halott Pénzre, vagy az Elefántra várva inkább csak lézengtek a helyszínek között. Marsalkó Dávidék pörgették fel ismét a bulit, hogy egy közhellyel éljek, egy gombostűt nem lehetett volna leejteni a Tomorrow can’t wait előtt, mellett és fölött a teraszon.

Sokszor hallom, hogy a fiúk már nem tudnak újat mutatni, de ezt a tegnapi esti koncert erősen megcáfolta. Nem tudom, a pécsiségük teszi-e, vagy az energia, amivel kapcsolódnak a közönséghez, de olyan egységet képesek összekovácsolni, ami kevés együttesnek sikerül. Őszintén nem volt hiányérzetem, és ahogy kérdezgettem másokat, nekik sem. Hoztak mindent, amit vártunk, a régit, az újat és a meglepőt egyaránt.

Aki ott volt, talán egyetért velem abban, hogy Járai Márk mosolya, miközben a közönség egy emberként énekli a szövegeket, mindent elmondott. A Halott Pénz valóban otthon érzi magát Pécsen, írom ezt úgy, hogy ott voltam a jubileumi nagykoncertjükön a Puskás Arénában. Ugyanakkor nem kell minden napnak megütnie a topot – elég, ha a végén minden a helyére kerül.

A PEN a Pécsi Tudományegyetem egyik legfontosabb közösségi eseménye, ami minden évben megmutatja, hogy a hallgatói lét nem szorul az egyetem falai közé, hanem azokon túl, a város tereiben is aktívan jelen van.

Fergeteges hangulattal indult el a PEN idén is

Nem lassítunk: nagyot szólt a PEN második napja