A gyógypedagógia jövőjének szolgálatában - Interjú Lazányiné Csörgő Ágnessel

A díjazottak a PTE pedagógusjelölt hallgatóinak mentorálásában, gyakorlataik vezetésében végzett munkájuk elismeréseként emlékplakettet, oklevelet vehettek át és pénzjutalomban részesültek. Lazányiné Csörgő Ágnes méltán érdemelte ki az Év Mentorpedagógusa Díjat, hiszen több mint tíz éve látja el a Tolna Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat általános föigazgató-helyettesi feladatait, mindemellett hat éve a Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar szakoktatójaként példaértékű hivatástudattal működik közre a PTE gyógypedagógus-képzésében. Interjúnk során a szakmai pályájába és mentorpedagógusi munkájába nyerhettünk mélyebb betekintést.

Hogyan találta meg önt a gyógypedagógusi pálya?
1996-ban szereztem óvodapedagógusi diplomát a Szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán, ahol tanulmányaim során a pszichopedagógia és a logopédia területeibe is betekinthettem. Pályámat óvodapedagógusként kezdtem, hamar szembesültem azzal, hogy az atipikus fejlődésmenetet mutató gyermekek támogatása speciális módszertani ismereteket igényel. A kétezres évek elején gyógypedagógusi képesítést szereztem, szakmai pályafutásom fordulópontját a Paks Térségi Pedagógiai Szakszolgálatban töltött gyakorlat jelentette, melynek nyomán a többségi pedagógiából a gyógypedagógia felé fordultam – ez a terület máig meghatározza szakmai identitásomat és mindennapi munkámat. Azóta is a gyógypedagógia területén dolgozom, fő célom a gyermekek egyéni szükségleteihez igazodó, korszerű és tudományosan megalapozott pedagógiai-gyógypedagógiai gyakorlat megvalósítása.  

Közel három évtizedes pályafutásom során a pedagógia számos területén szereztem tapasztalatot: óvodapedagógusként, gyógytestnevelőként, gyógypedagógusként, vezetőként és köznevelési szakértőként. Mindezek a tapasztalatok önmagukban nem bírnának valódi értékkel, ha nem kapcsolódnának össze az utánpótlás biztosításának feladatával.

Kiemelkedő jelentőségűnek tartom a hallgatók bevonását és szakmai identitástudatuk fejlesztését, amelyhez elengedhetetlen a támogató légkörben megvalósuló gyakorlat.

Ilyen helyzetekben van lehetőség arra, hogy a jövő pedagógusai átérezzék a gyógypedagógia iránti elhivatottság fontosságát. Mindig élmény számomra, amikor a hallgatókat kísérhetem a szakmai fejlődés útján, segíthetem őket abban, hogy elköteleződjenek egy komplex, segítő irányultságú tudomány és szakma iránt, és biztonságos környezetben gyakorlatot szerezzenek. Ez az, ami igazán fenntarthatóvá és értelmessé teszi a munkámat.