Image
„Ez a kupa nem az enyém, én csak őrzöm”
Kovácsné Levang Szilvia sokadszor dobogós a futónagykövetek között: idén 193 fős csapatot szervezett a PTE Fuss a rákgyógyításért! jótékonysági futására, ezzel ő lett a legsikeresebb toborzó. A melegszívű okleveles ápoló „civilben” a PTE KK I. számú Belgyógyászati Klinika Kardiológiai Ambulanciáján dolgozik. A részletekről kérdeztem.
2021. óta vagyok futónagykövet, akkor hetvenen jelentkeztek, most százkilencvenhárman.
Sajnos mindenkinek van valakije, aki valamilyen daganatos betegségben szenved, sok az érintett. Külön jó pont, hogy gyerekek gyógyítására gyűjtünk, úgy tudom, idén egy fájdalomambulancia létrehozására fordítják majd az összeget. Fontosnak tartom, hogy ez egy hiteles adományozási lehetőség, biztosan megkapja az adott szervezet a támogatást, hiszen a szervezés mögött a PTE áll. Egyébként minden évben vannak olyanok, akik eleve tudják, hogy nem fognak tudni eljönni, de az adományozást fontosnak tartják, és utalnak. A nemes cél összekovácsolja az embereket. Igazi közösségi élmény ez! A kísérőprogramok is tetszenek, a szűrések, a tombola… akár az egész család el tud tölteni együtt egy szép délelőttöt. Úgy gondolom, a szervezés jó, mindig remek a hangulat.
Olyanok is eljönnek, akik nem mozognak egyébként semmit, és szoktam is hangsúlyozni, hogy lehet sétálni is, vagy kutyussal jönni, sőt, akár babakocsit végitolni a távon. Amellett, hogy jelenleg nem tanácsos futnom a térdem miatt (egyébként félmaratonokon indul futásban! – a szerk.), nagyon fontosnak tartom a mozgást. Asszisztensként dolgozom, vagyis személyes példamutatás is, ha hitelesen tudok tanácsot adni a betegeknek.
Nem szabad alábecsülni azt, hogy apró tettekkel mennyit tudunk tenni az egészségünkért, és ehhez nem szükséges élsportolónak lenni!
A Fuss a rákgyógyításért rendezvény kicsivel több, mint két kilométert ölel fel, de ennyit fontos mozogni. Vagy akár gyalogolni egy buszmegállót, vagy lépcsőzni az emeletre. Úgy gondolom, nagyon elkényelmesedtünk, és ez a daganatos és kardivovaszkuláris megbetegedések kialakulásának rizikóját növeli.
A PTE Klinikai Központjában dolgozom, belső emailt szoktam írni a kollégáknak, és a Facebookon is meg szoktam osztani a hirdetést néhányszor, tájékoztatom barátaimat, ismerőseimet a rendezvényről. Ha valaki nem nálam szeretne regisztrálni, annak megadok más lehetőségeket. Egyszer nyilvánossá tettem a posztot – na, abban az évben az ország minden pontjáról érdeklődtek vadidegenek, még Balmazújvárosból is! Lassan öngerjesztővé válik ez a folyamat, amikor közeleg a szeptember, már megkeresnek a jelentkezők, sőt, beszerveznek új résztvevőket is. Tavaly elvesztettem a testvéremet, akkor először nem voltam jelen személyesen a rendezvény napján a helyszínen, és így is harmadikak lettünk - jó látni, hogy nem is kellek én már ehhez! (nevet)
Mindig bevállalom, hogy szétosztom a pólókat. A nevezést általában vasárnap zárom le, felveszem a pólókat, és városszerte megadok találkozási pontokat, ahol át tudom adni.
Óriási felelősség ám nekem a szervezés! Mindig nagyon izgulok, hogy a mindenkinél minden stimmeljen! A rendezvény után is meg szoktam köszönni személyesen, e-mailben vagy messenger üzenetben mindenkinek, hogy eljött, és ha tehetem, a kezdés előtt le is fotózom a csapatot – idén későn értem ki, nem jött össze. De
nagyon büszke vagyok mindenkire, és szeretném is hangsúlyozni, hogy ez a kupa nem az enyém, őket illeti, csak én őrzöm.
És jönnek is a visszajelzések, érdeklődnek, milyen lett a kupánk idén.
Lelkes vagyok, de az a helyzet, hogy idén már kértem segítséget a pakoláshoz, mert ennyi pólót már nehezen pakolok be a kocsiba egymagam. Kellett pár plusz kéz, akik a technikai oldalban segítettek - nekik is köszönöm!
A pólók közül én a kék árnyalatúakat szeretem. Fontos a szín, mert minden évben megkérdezik a jelentkezők, melyik lesz. Idén láttam egy interjút, ami rektor úrral készült, amiben világoskék póló volt rajta, úgyhogy egyből mondtam is a többieknek, hogy valószínűleg ez lesz az idei szín. De volt már zöld, és a meggypirosat is sokan szerették. Egyedül többeknek az nem tetszett – bár nagyon jól mutatott a fotókon –, amikor sokféle szín volt, mert méretenként váltakozott a szín, így egyértelmű volt, ki “S” és ki “XL”-es méret. Számít az is, hogy jó minőségűek a pólók: amikor kiosztom, mindig megjegyzik, hogy milyen jó kis anyaga van.
Jó érzés, ha egy-egy külföldi út során felveszem valamelyiket és kérdezgetnek arról, honnan van, én pedig tudok a Fuss a rákgyógyításért! rendezvényről mesélni. Büszke vagyok rá, hogy pécsi vagyok és a PTE-hez tartozom.
Remélem, sokáig lesz majd ez a rendezvény.”
HASONLÓ TARTALMAK
Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai Igazgatóság | Portál csoport - 2021.