18 éves a Nevetnikék Alapítvány

Ha a kezdetekre tekintünk vissza, a legnagyobb változás egyértelműen a lépték. Tizennyolc éve egy egyéni akcióként indult, de mára már több száz önkéntes segíti a munkát, akik a kórtermek látogatása mellett mesefalakat festenek vagy épp játékokat készítenek az alapítvány műhelyében. Egy kis kezdeti lelkesedésből, egy ilyen gigantikus szenvedély lett – emlékszik vissza az alapító.

Ami viszont teljesen változatlan maradt, az a lényegi alap és a fő cél. A legelső cikk megjelenésekor, egy hónap egyedüllét után indult meg a toborzás, mert hamar egyértelművé vált, hogy egyetlen ember nem lehet ott minden gyerek mellett. Tulajdonképpen az, amit akkor kialakítottunk rendszert, hogy interjún vesznek részt, hospitálnak, hogy a képzésen mik az alapok, amiket megtanulnak, az a mai napig él. Ennek a stabilitásnak és elhivatottságnak is köszönhető, hogy évek óta tízszeres túljelentkezéssel dolgoznak, így sajnos nem is tudnak mindenkit felvenni.

A pécsi klinikákkal folytatott többéves együttműködés alapja az a tudományos tény, hogy a gyerekek biztonságérzete és hangulata közvetlenül kihat a betegséggel való megküzdési képességükre. A Nevetnikék Alapítvány csapata tulajdonképpen gyorsítani tudja a folyamatot, így a gyerekek hamarabb hazakerülhetnek, miközben a jelenlévő szülők válláról is leveszik a terhet.

A misszió lényegét Glória így foglalja össze: Az a célja mindegyik programunknak, hogy a gyerek, gyerek maradhasson akkor is, amikor kórházban van és beteg. Szeretnék elérni, hogy a gyógyulás egy játékos közegben, szinte csak mellékesen fusson, miközben a gyermek megőrizheti a saját identitását.

A számtalan kórházi emlék közül kiemelt egy Ferenc nevű, 12 éves kisfiú történetét, aki három évet töltött megszakítás nélkül a kórházban. Amikor a folyamatos jelenlét még csak egy vízió volt, a kisfiú magához hívatta Glóriát, hogy elmondja, kevésnek tartja a látogatások számát. Miután átbeszélték a szigorú képzési rendszert, a kórházi ágyon együtt kezdték el kiszámolni, mennyi idő kell még ahhoz, hogy eljussanak a heti négy-öt látogatásig. Ez a kis srác onnantól fogva kacsintással jelezte, hogy szerinte kit kellene felvenni az önkéntesek közül, abszolút beszállt a kiválasztásba – meséli mosolyogva az alapító.

Mivel a kórházi környezet lelkileg megterhelő, a fél-egy éves alapképzés mellett folyamatos monitorozás és komoly szakmai védőháló (pszichológusok, gyógypedagógusok) működik a szervezet mögött szupervíziókkal és esetmegbeszélésekkel. Mivel az önkénteseink nem szakemberek, hanem mindenhonnan fogadunk embereket, náluk a szakmai támogatás még fontosabb. Ennek a háttérmunkának a hozadéka az is, hogy a náluk gyakorlatozó PTE-hallgatók már ezzel a magas szintű tudással lépnek ki a munkaerőpiacra, miközben jelenlétükkel óriási energiát adnak az alapítványnak.

Kedvező visszhangot kapott két éve a kórházban hagyott csecsemők ügye is, amikor az alapítvány módszertani központtá vált, hogy átadja tudását más civil szervezeteknek. Ennek köszönhetően más városokban is el tudtak már indulni hasonló programok, amit a jövőben a nagyobb gyerekek ellátására is ki szeretnének terjeszteni.

A távoli cél egy rendszerszintű, gyermekvédelmi szempontú változás elérése a gyermekkórházakban, amelyhez az alapítvány maximális nyitottsággal,partnerként áll a döntéshozók elé: A cél az lenne, hogy bármelyik kórházba is kerüljön be egy gyerek Magyarországon, a mentális biztonság mindenhol ugyanolyan legyen.