Pécsi keramikusművész, nagyiparos, a pirogránit feltalálója, közreműködött az eozinnak nevezett lüszteres kerámiamáz technikájának kidolgozásában is.

Apja kerámia-, majd bátyja agyagárugyárát működtette. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Találmánya, a fagyálló pirogránitot a kor legnagyobb építészei használták épületkerámiaként. Egyebek között a budai Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a budapesti Nagyvásárcsarnok, az Országház és a Műcsarnok épületein láthatók. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon aratott sikereket Melbourne-től Kolumbián át Chicagóig. 1878-ban a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand Prix), és a francia Becsületrenddel is kitüntették.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket. Pécsett máig él legendája: csavaros gondolkodásmódja, törhetetlen vállalkozókedve, jó üzleti érzéke mellett arról is híres, ahogyan a tehetségeket felkarolta.