Magyar–francia festő.

Ő az optikai festészet, vagy „op-art” legjelentősebb képviselője, akár életműve, akár elméleti munkája révén. A mozgást úgy jellemzi, mint

„azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”.

Vasarely a harmincas években festő és reklámgrafikus volt, nagyobb áttörést az 1961-es, Kassák Lajossal közösen rendezett párizsi kiállítása jelentette számára Denise René Galériában. Műveiben a klasszikus avantgárd kelet-európai közelmúltjának eszméi kapcsolódtak össze a modern Nyugat struktúraelvű és új illuzionizmus felé átalakuló vizuális művészeti törekvéseivel. A planetáris folklór elemi geometriája, a permutációs ciklus formacsoportokat váltogató, variáló metodikája működni kezdett a fekete/fehér ellentéteire épülve csakúgy, mint varázslatosan színes változatokban. Múzeumai Pécsett, Budapesten, Aix-en-Provance-ban találhatók.

Unokája a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora, dédunokája a Pécsi Tudományegyetemen tanult magyarul.