Az új évben hajalmosak vagyunk fogadalmakat tenni, hogy mindent másként és sokkal jobban fogunk csinálni. Persze ezeket többnyire nem tartjuk be.

Látni kell azt, hogy Egyetemünk több okból is jó helyzetbe került. Az egyik ilyen ok a volt rektoroknak, dékánoknak, tanszékvezetőknek és klinikaigazgatóknak köszönhető, mégpedig az, hogy a nehéz időkben is megtartották kiváló munkatársaikat, és egyes esetekben még erősíteni is sikerült.

Mert az egyetemet nem a falak teszik erőssé, hanem elsősorban és főként az oktatók, a kutatók és természetesen a hallgatók.

A saját szakterületén mindenkinek birtokában kell lennie annak a tudásnak, hogy melyek a korszerű oktatás ismérvei, melyek azok az új trendek, amelyeket érdemes követni, és melyek azok a régi értékek, amelyeket érdemes megtartani. A fejlesztés és a fejlődés titka a kettő harmóniájának a megőrzésében van. Minden dékánnak és a rektornak is elkötelezettnek kell abban lennie abban, hogy ehhez a peremfeltételeket biztosítsa. Ne feledjük, ez csak akkor lehetséges, ha a hallgatókat, az oktatókat és a kutatókat szolgáló valamennyi dolgozónk is motivált, és felelősségteljes munkát végez.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Kormány elkötelezett a felsőoktatás minőségének fejlesztésében, és ennek egyik legkézenfoghatóbb jele a pécsi Modern Városok Program, illetve az Innovációs és Technológiai Minisztérium által szorgalmazott integrált fejlesztési projekt egyetemre jutó része. A projekt a várossal, a megyével, a kereskedelmi és iparkamarával és az ipari klaszterekkel történő, a korábbinál hatékonyabb együttműködést kíván.

Szerencsések vagyunk azért is, mert az Európai Unió részeként megfelelő pályázati forrásokhoz jutottunk, juthatunk. Ugyanakkor fel kell készülnünk arra is, hogy 2020-tól az európai költségvetési periódusban egy jóval kompetitívebb környezetben kell hozzájutnunk majd ugyanezekhez a forrásokhoz.

Szerencsések vagyunk, hiszen Európa egyik legszebb városában van a központunk, ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az egyetem sok tekintetben regionális központ is, így kívánatos, hogy a Dél-dunántúli régióra, valamint az azt környező megyékre a korábbinál is erősebb hatást gyakoroljunk, nem megfeledkezve arról, hogy Magyarországon talán minden korábbit meghaladó Budapest középpontúság alakult ki a felsőoktatásban is. Jó együttműködésben a korábbinál fontosabb szerepet kívánunk vállani a városfejlesztésben Pécsett, de minden más városban is, ahol jelen vagyunk. Fontosak számunkra továbbá a határon túli kapcsolatok, az elszakadt nemzettestek képzésében vállat szerep, a fejlett „nyugati világ” egyetemeivel történő intenzívebb kapcsolattartás, valamint a keleti világrészek gyorsan fejlődő egyetemeivel történő szakmai kapcsolatok erősítése.

Sajnálatos módon vannak a működésünket hátráltató tényezők is. Első helyen említem a középszerűséget, az ambíció nélküliséget, a túlzott vonzalmat az anyagi javak iránt, valamint a lustaságot. Elvárjuk, elvárom, hogy az elkövetkező évben nagyobb figyelmet fordítsunk a teljesítmények értékelésére, de ez elsősorban kari vagy az önálló egységekre terhelendő feladat, hiszen nagyon sokfélék vagyunk, és nem kívánunk torz összevetéseket.

Mindenkire szükségünk van, aki tenni akar, és kívánatos, hogy mindenki minden beosztásban gondolkodjék azon, miként lehetne a munkahelyét még jobbá, még eredményesebbé tenni.

Egyszer egy kolléganő egy levelet küldött nekem, amiben néhány eldobott cigarettacsikk volt. Mellé néhány sort írt, hogy ezeket a lépcsőházban látta, és néhány nap után sem takarították el. Ezzel egyrészt azt akarta jelezni, hogy elégedetlen a takarítószolgálattal, másrészt talán azt is, hogy ilyen esemény (szemetelés) egyáltalán előfordult. Levelet nem írtam neki, azonban jeleztem, hogy én néha felveszem az eldobott szemetet, és boríték helyett a kukába teszem. Meggyőződésem, ha mindannyian így járnánk el, akkor még sokkal tisztább lenne a környezetünk, és talán az eldobott csikkek száma is csökkenne.

Megváltoztatva a megvátoztatandókat: a személyes példát semmi nem helyettesíti.

Nagyon fontos, hogy megjelenésünk jó legyen, különös tekintettel a környezetünkre. Egyetemünk előbbre lépett a Zöld Egyetemek listáján, de messze nem a kívánatos helyen van, ezért a gratuláció mellett, rengeteg még a teendőnk ebben a tekintetben is.

Ugyanez igaz az egyetemi sportra. Fontosnak tekintjük mind a szabadidősportokat, mind pedig a tehetségeink támogatását, akár szervezett, akár egyéni formában. Büszkék vagyunk azokra a hallgatóinkra, akik országos és nemzetközi szinten kiemelkedő sportteljesítményt nyújtottak. Nekik köszönhetjük, hogy az egyetemi bajnokságokon megszerzett pontok alapján második lett Egyetemünk, a Testnevelési Egyetem mögött. Jó együttműködésre törekszünk a városi sportintézményekkel. A Legsportosabb Egyetem cím örvendetes, de itt is az igaz, hogy számos fejlődési lehetőségünk van.

Szokás mondani, hogy az egyetemet csak a hallgatók zavarják, a klinikumot pedig a betegek. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy bármely zavarók is ezek a tényezők, a részükre nyújtott szolgáltatásokból élünk. Lehet ezt morcosan, türelmetlenül tenni, de akkor mindenki rosszul érzi magát a rendszerben. És lehet megértéssel, valamint türelemmel kezelni, és higyjék el: a jó közérzet terjedése is lehet ragályos.

Különösen szeretném kiemelni, hogy a tanulmányi osztályok működése nagyon eltérő minőségű az egyes karokon, és bár mindenütt van javítanivaló, egyes helyeken ez egyenesen elvárás.

Ugyanez igaz az egyetemi adminisztráció más területein is: kívánatos az, hogy több személyi kontaktus alakuljon ki a szakmai és az adminisztratív szereplők között. Az adminisztratív szereplők érezzék magukat a rendszer részének, és természetesen, részükre is biztosítva legyen a megfelelő teljesítményhez kötött előrelépési lehetőség.

A kancellária rendszer „próbaüzeme” megtörtént. A konzekvenciákat levontuk, és minden szinten a folyamatok gyorsítására, a hibák kiküszöbölésére törekszünk. Összetett folyamat, amely türelmet és megértést kíván.

Oktatás és tudományos kutatás: az egyetemet az különbözteti meg minden más oktatási intézménytől, hogy olyanok oktatnak, akik a szakmájuk egyes területein a legkiválóbbak között vannak. Nem csak azt tudják, amit másoktól megtanultak, hanem törekszenek arra, hogy az ismert határokon túl is újat alkossanak. Éppen ezért fontos megtartanunk kiváló fiatal tehetségeinket, részükre biztosítani kell azt is, hogy néhány évre külföldre mehessenek, ott tanulmányokat folytassanak, dolgozzanak, egyszóval megismerjenek más munkakultúrát, más nyelveket, másfajta gondolkozást is.

És természetesen fontos az is, hogy nagy számmal térjenek vissza hozzánk, ami csakis akkor lehetséges, ha itthon, megfelelő körülmények várják őket. Fontos az is, hogy kiváló szenior oktatóinkat nemcsak megtartsuk, hanem bővítsük a létszámot a korábban küldföldre távozott kiváló magyar tudósokkal, illetve komolyan el kell kezdenünk azon gondolkozni, hogy az oktatógárdánkat is nemzetközibbé tegyük.

Hallgatóink képzése tekintetében vallom: nem az a fontos, hogy ki lép be az egyetem kapuján, hanem az, hogy ki lép ki rajta. Szeretném, ha a pécsi diploma minden területen megállná a helyét. Hogy ez így lesz-e, az nagy mértékben a hallgatóinkon is múlik! Rendkívül fontosnak tartom a tudományos diákköri munkát, a személyes kapcsolattartás minden szakmai aspektusát az oktatókkal. Az oktatói oldalon kívánatos a hallgatói visszajelzések konstruktív értékelése!

Betegellátás: egyetemünk egyik nagy előnye – ugyanakkor nagy nehézsége is –, hogy Klinikai Központot működtet. A jó színvonalú orvos- és egészségtudományi oktatás nem képzelhető el jó klinikum nélkül, így büszkék lehetünk arra, hogy számos klinikánk nyújt világszínvonalú ellátást. Kijelenthető, hogy az egészségügyi ellátás rendszere krónikusan alulfinanszírozott, és az elmúlt évtizedekben egyre növekvő belső átfinanszírozás ellenére is, jelentős veszteséget termel. Remélhetőleg a magyar egészségügy magasabb GDP arányú finanszírozása az elkövetkező években előtérbe kerül. Helyes és megfelelő szinten finaszírozandó az egészségtudatos magatartásra nevelés az egészségmegőrző programok, valamint a szűrővizsgálatok kiterjesztése által, amelyek mind a jelenlegi egészségügyi kormányzat célkitűzései közé tartoznak.

Ez az újévi köszöntő egy kissé hosszúra sikeredett máris, magamat meg nem hazudtoló módon a következő idézettel zárom.

Jó egészséget mindenkinek, a többit majd megszerezzük!

Pécs, 2019. január 7.

Dr. Miseta Attila

rektor