Tízes skálán ő húszas volt. Osztályon felüli rajzos, klasszikus műveltségű underground festő, zenekaralapító, az Újlak Csoport szellemi atyja, a nyolcvanas évek új festészetének egyik vezéregyénisége, az elesettek és perifériára szorultak iránt elkötelezett, nagyszerű művész. Az elmúlt tizenöt évben Pécs vált a második otthonává. Mester, tanár, művésztelepek, szakmai gyakorlatok vezetője és résztvevője, szinte megszámlálhatatlan hallgatói kiállítás szervezője volt, akit generációk zártak a szívükbe.

Drámai sebességgel vitte el közülünk Zolit a sors, nagyon sok mindent kell majd végiggondolnunk fájdalmas hiánya okán.
 
Ádám Zoltán 1959-ben született Budapesten. 1984-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1986–1987 között a GYIK Műhelyben, 1987-ben a Ferenczy Szakkörben tanított. 1989–1995 között az Újlak Csoport tagja volt. 1994-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, 1996–1997 között tanársegéd volt a Képzőművészeti Egyetemen, 2008-tól a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanított.

1986-ban Derkovits ösztöndíjban részesült, 1988-ban elnyerte a Soros Alapítvány ösztöndíját. 2001-ben Munkácsy Mihály díjat kapott.

Alkotói attitűdjét így jellemezte: “A művészethez fűződő viszonyomban a lélek szerepe, energiája a legfontosabb. A spirituális képi kifejezés, a kép szakrális kisugárzásának ereje számomra fontos erő, mert a kép térátalakító hatása lelki erőt adhat a néző számára, vagy útmutatást is közölhet. Ha az, aki készítette teljes életével arra törekedett, hogy megőrizze a kép szentségét, a körülményeken változtatni tud, lelki ereje segítségével.”

Művei megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben (Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Szt. István Király Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, Modern Művészetért Közalapítvány, Rácz Aladár Közösségi Ház, Irokéz Gyűjtemény, Kogart Gyűjtemény).

Családjának, szeretteinek, kollégáinak, tanítványainak fájdalmában osztozva búcsúzunk egykori kollégánktól.