A tudás dekolonizációja és az afrikai ágensszerep

Magyarország mint mediátor: Gyarmati múlt nélkül, közös tapasztalatokkal

A tudás dekolonizációja során az egyik legfontosabb kérdés a szemlélő beszélő pozíciója. Dr. Tarrósy István hangsúlyozza, hogy Magyarország és tágabban Kelet-közép-Európa speciális, mondhatni mediátori szerepbe kerülhet az afrikai diskurzusban. Mivel hazánk nem rendelkezik közvetlen gyarmatosító múlttal, mentes azoktól a történelmi nyomásoktól, amelyek a nyugat-európai nagyhatalmak kutatási irányait gyakran korlátozzák vagy torzítják. Sőt, a magyar történelem során mi magunk is többször átéltük a „gyarmatosított” lét élményét, ami egyfajta sorsközösséget és horizontálisabb platformot teremthet az afrikai partnerekkel való párbeszédben. Ez a „tiszta lap” lehetővé teszi, hogy a pécsi kutatók ne felülről lefelé irányuló, hanem valódi, kölcsönös tiszteleten alapuló partnerségeket építsenek ki.

Az ágensszerep: Afrika mint aktív alakító

A beszélgetés egyik központi fogalma az úgynevezett „African Agency”, azaz az afrikai ágensszerep. Dr. Tarrósy István rámutat, hogy a 21. század Afrikája már nem engedi meg magának a passzivitást: a kontinensen felnövőben van egy öntudatos, magasan képzett és nyelveket beszélő középréteg, amely vindikálja magának a jogot a saját sorsa feletti rendelkezésre. Ez az ágensszerep abban nyilvánul meg, hogy az afrikai országok egyre tudatosabban válogatnak a külső partnerek (legyen az Kína, Törökország vagy az Európai Unió) között, saját érdekeik és elvárásaik mentén. Az Afrikai Unió (AU) egyre erősebb integrációs törekvései, a szabadkereskedelmi övezetek kialakítása mind azt jelzik, hogy a kontinensnek határozott víziója van önmagáról – az Agenda 2063 egy ötvenéves vízió arról, „amit Afrika akar” (What Africa Wants). A pécsi Afrika Kutatóközpont erre a folyamatra reagálva már nemcsak megfigyelője az eseményeknek, hanem aktív partnere az AU-nak is: továbbképzéseket szerveznek az afrikai uniós diplomatáknak, és közvetlen tudástranszfert biztosítanak a nemzetközi protokoll és stratégiai tervezés területén.

Láthatatlan infrastruktúrák és terepmunka

A professzor kutatási módszertanában kulcsszerepet játszik a terepmunka, amely során a „látható” fejlesztések, például a kínaiak által épített grandiózus vasútvonalak, mögött meghúzódó társadalmi valóságot kutatja. Filip de Boeck antropológus nyomán a „láthatatlan infrastruktúrák” fontosságát hangsúlyozza: ide tartoznak azok az informális hálózatok, gazdasági csatornák és közösségi túlélési stratégiák, amelyek nélkül az afrikai nagyvárosok működésképtelenek lennének. A pécsi kutatók munkája rávilágít arra, hogy az afrikai gazdaság jelentős részét adó informalitás nem a rendezetlenség jele, hanem egy rendkívül komplex, a modern technológiát (például az e-bankinget) is integráló adaptív rendszer. Ennek megértéséhez dr. Tarrósy István szerint elengedhetetlen az interdiszciplinaritás: a politikatudománynak kéz a kézben kell járnia az antropológiával és a szociológiával, hogy a kutató ne csak a statisztikákat, avagy a „big picture”-t lássa, hanem az azok mögött lévő embert, a mikrorealitásokat is.