A biológiától a belső egyensúlyig

Egyetemi élet 2026.04.27.

Aknai-Kiss Martina

Csortos Szabolcs

A ROVAT LEGFRISSEBB CIKKEI

„A világ kicsiben itt van Pécsett” a PTE Summer School sikertörténete

2026.05.28.

Exportfejlesztés és networking - III. UniNext Benchmarking Club

2026.05.28.

Szobrot avattak Méhes Károly professzor tiszteletére

2026.05.22.

A PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézetének igazgatója, Atlasz Tamás a sportbiológiát és az idegtudományt ötvözi. Vallja: a hallgatói és munkavállalói jóllét nem múló trend, hanem hosszú távú intézményi felelősség, amely alapjaiban határozza meg a közösség mentális és fizikai egészségét.

Budapesten születtél, később mégis Pécsre jöttél tanulni. Miért pont a PTE?
Budapesten születtem, és ott is jártam középiskolába. A biológia iránti érdeklődés viszont elég hamar eldöntötte, hogy merre megyek tovább. Olyan területet kerestem, ami közel áll ehhez, így kerültem Pécsre, ahol biológia–kémia szakos tanárként végeztem. Utána Gábriel Róbert és Reglődi Dóra professzoroknál kezdtem a PhD munkámat, amit 2009-ben védtem meg. Nem sokkal később, egy pénteki napon szóltak, hogy hétfőtől be kellene ugrani az intézetbe tanítani. Eredetileg egy átmeneti időszakban tanítottam volna itt, amiből aztán 17 év lett.

Mi tartott itt ennyi időre?
Egyszerűen benne maradtam. Először tanársegédként, aztán jöttek a kutatások, a PhD-hallgatók, pályázatok, ösztöndíjak. Közben párhuzamosan dolgoztam az ÁOK-n is, ott biztosított a neurobiológia vonal, laborral, hallgatókkal. Idővel szépen kialakult két fő irány: a sportbiológia és az idegtudomány. És közben egyre inkább bevonódtam az intézet működésébe, nemcsak szakmailag, hanem szervezeti szinten is. Először igazgató-helyettesként, most már igazgatóként folytatom ezt a munkát.

A wellbeing ma már kulcsszó az egyetemi működésben. Nálad ez hogyan vált hangsúlyossá?
Részben a tudományos háttérből adódóan. Az ingergazdag környezet például bizonyítottan meghatározza a későbbi működésünket. Ez állatkísérletekben is látszik, de az embernél is ugyanígy működik. És természetesen átfordítható az egyetemre is: nem mindegy, hogy egy hallgató milyen közegbe kerül. Nem az a lényeg, hogy csak a száraz indikátorokat hozzuk. Fontos, hogy a hallgatók mit visznek innen magukkal a tudáson túl, hiszen életre szólóan meghatározó tud lenni egy most 20 évesnek, hogy mit kapott itt az egyetemen. Mert amikor visszagondol, nem az fog eszébe jutni, hogy milyen volt egy konkrét óra, hanem hogy milyen volt itt lenni.

Ez mennyire jelenik meg a mindennapokban az intézetben?
Elég erősen. Tudatosan építjük a közösséget. Programokkal, eseményekkel, közös élményekkel. Az a cél, hogy a hallgatók tényleg azt érezzék: ide tartoznak. És ez működik is, az összetartozás, a wellbeingérzés nálunk nagyon erős. Ez látható abból is, hogy egy-egy szakmai eseményen több száz hallgató vesz részt. Közben fontos, hogy társadalmi szinten is jelen legyünk: jótékonysági, parasport-, és inkluzív eseményeken. Ezek mind részei annak, hogyan lehet közösségként jól működni.

A wellbeing nemcsak a hallgatókról szól, hanem a munkavállalókról is. Ebből született meg a HUMAN-Y projekt?
Azt láttuk, hogy a kiégés, a fókuszvesztés, az egészségi állapot mind hatással van arra, hogyan működik egy szervezet. A HUMAN-Y egy három lábon álló együttműködés. Az egyik a PTE Pszichológia Intézete, Vincze Orsolyáék, akik szövegelemzéssel vizsgálják a kiégést és a bevonódást. A másik egy külsős csapat, akik az agyi aktivitást és a fókuszt mérik. A harmadik láb vagyunk mi, a sporttudomány, hiszen nem csak az elmét kell frissíteni és fenntartani, hanem a testet is.

Ez mit jelent a gyakorlatban?
Komplex mérést: testösszetétel, reakcióidő, izomerő – ezek mind objektív adatok. Ehhez jön a mentális és a figyelmi oldal. A végén ebből egy indexált értéket kapunk, és ami igazán fontos, hogy ezt később visszamérjük. Négy-nyolc hónap múlva meg tudjuk nézni, mi változott. Ha már egy embernek is egészségesebbé tettük az életét, és megváltoztattuk a gondolkodásmódját, már megérte. Volt, aki ennek hatására kezdett el rendszeresen mozogni, életmódot váltani.

Ez inkább egyéni vagy szervezeti szinten hasznos?
Mindkettő. Az egyén látja saját magát, a szervezet pedig trendeket lát. Például azt, hogy egy adott részlegen nő a kiégés, csökken a bevonódás. Ez azért fontos, mert a problémák nem akkor kezdődnek, amikor valaki felmond, hanem jóval előtte. Ha ezt időben látjuk, akkor tudunk változtatni.

Mennyire nyitott erre a piac?
Meglepően. Már most több céggel dolgozunk együtt, pilot mérések futnak, és eddig pozitívak a visszajelzések. Az emberek értik, hogy ez róluk szól. Az egyik legjobb visszajelzés az volt, amikor valaki azt mondta: „felnyitottátok a szemem”. Innentől kezdve már van értelme az egésznek.

Te magad hogyan kapcsolódsz ehhez a szemlélethez?
Pár éve elkezdtem komolyabban teniszezni, korábban is mozogtam, de az ember változik, meg kell találni az ember élethelyzetének megfelelő mozgásformát. Megszállt egy kicsit a dolog, de rájöttem, hogy ez mennyire fontos. Ezt próbálom továbbadni is: nem elméletként, hanem a saját példámon keresztül.

Mit jelent számodra ma a PTE?
Amikor idejöttem tanulni, Pécs egy nagyon pezsgő, élő város volt, és ezt érezni lehetett az egyetemen is. Ma a feladat az, hogy ezt a megtartó közeget újra és újra megteremtsük. Mert a jóllét nem extra, hanem alap. Ha ez megvan, akkor minden más – teljesítmény, eredmény, közösség – sokkal könnyebben működik.