Festőművész, aki magát a Napút-festők közé sorolta – Pécs pedig beleszeretett.
 

Gyógyszerészként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. Huszonhét évesen, pontosan 1880. október 13. meleg, őszi délutánján a gyógyszertár ajtaja előtt egy vény hátuljára lerajzolt egy ökrösszekeret. A patika vezetőjét annyira meglepte és lenyűgözte a kép, hogy így kiáltott fel:

„Hisz maga festőnek született!”

Ekkor Csontváry hangot hallott:

„Te leszel a világ legnagyobb napút festője”

Otthagyta az állását, Münchenben tanult festeni Hollósy Simontól. Mintegy száz, leginkább posztimpresszionista művet alkotott, sajátos színelmélettel és -használattal. Elismerést inkább a külföldi kiállítások, semmint hazai fogadtatása hozott számára.

Legismertebb képe a Magányos cédrus. Élete végén szaporodtak látnoki-profétikus allűrjei (például táviratok az Országgyűlésnek). Örökösei kocsiponyvaként akarták értékesíteni nagyméretű alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon. Munkásságának bemutatására Pécs belvárosában Gerlóczy gyűjteményéből alapították meg a Csontváry Múzeumot 1973-ban.