Pécsi Tudományegyetem

University of Pécs

  

  

Grastyán Endre (1924-1988)

Dr. Lénárd Lászlóval Szilágyi László beszélgetett.

 

Homo Ludens - A játékos ember

A Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, az Élettani Intézet igazgatója 1978-88 között. 1951-ben szerezte általános orvosi diplomáját, de már a megelőző 3 évben demonstrátorként, majd gyakornokként dolgozott az intézetben. 40 évig szolgálta a tudományt és a pécsi orvosképzést. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Végtelenül szerény, figyelmes emberként ismerték. A rangkórság és a lekezelő-leereszkedő magatartás állt a legtávolabb tőle. Nem voltak allűrjei. Aki a közelébe került, azonnal egyenrangúnak érezhette magát,  gyorsan feloldotta mások szorongását, olyan volt, mint egy régi, közeli ismerős-vagy mint egy idősebb testvér, akihez bizalommal fordulhatunk. Mindenkinek előre köszönt, ebben sosem tudták megelőzni. Ahogy mondani szokták, volt mire szerénynek lennie…

A soproni érettségi után a Pápai Református Teológián hallgatott 2 évet, aztán tanulmányait félbevágta a háború. Édesapja Sopron 1945-ös bombázásánál halt meg, nemsokára rá ápolónőként dolgozó édesanyját is elvitte a tífusz. A háborús események hatására döntött úgy, hogy gyógyító szeretne lenni, így került Pécsre. A teológián tanultakat sem felejtette el: rendkívül széleskörű filozófiai és logikai tudását kiválóan hasznosította később az oktatásban és  a kutatásban.

Mestere az akkori Erzsébet Tudományegyetem egyik korszakos nagysága, Lissák Kálmán professzor volt, a Magyar Élettani Társaság elnöke, majd főtitkára. A fiatal Grastyán hamar kitűnt eredeti gondolataival, merész és meghökkentő hipotéziseivel, valamint kimagasló metodikai készségeivel. Az aktiváció és a gátlás, a motivált magatartás és az emóciók központi idegrendszeri szabályozása foglalkoztatta főként.

Már az 50-es évek végén nemzetközileg elismert kutatónak számított, aztán a motivációs elméletekkel foglalkozva, a hippocampus elektromos aktivitása alapján eljutott odáig, hogy az elkerülő (büntető) viselkedési minta a megközelítést szervező idegi struktúrák gátlásának eredménye. Ez új tanulási elmélet kidolgozásához vezetett, az addigi teóriák szembenállóként értelmezték a jutalmazást és a büntetést, míg Grastyán rájött, ezek egy egységes rendszer más és más funkcionális állapotát jelzik. Tanuláselmélete élettani és pszichológiai tananyag mindmáig

 

Interjú Dr. Grastyán Endrével
a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdió első adásában

 

Hamar lett a tudományok kandidátusa, de csak későn vált nagydoktorrá. Nem a felületessége miatt: nagydoktori disszertációja közel 1000 oldalt tett ki. Miatta limitálták a nagydoktori felső terjedelmét később. Nemzetközi elismertségéhez egy adalék: 1974-ben vele íratták meg a Encyclopedia BritannicaEmotion” c. fejezetét. Miközben itthon még „csak” docens volt.

Más volt, mint mások. Nemcsak tanított, nevelt is. Előadásainak logikai vonulata, az elmélet gyakorlati vonatkozásainak hangsúlyozása, a holisztikus személet nem esett az akkori fővonalba. Talán ezért is jutott itthon lassabban előre.

Furcsán néztek rá, mert művészekkel barátkozott, mert a közleményeit közérthető formában írta, nem egy szűk körnek, hanem a társadalom egészének. Az ismeretterjesztés amúgy is szívügye volt, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Baranya Megyei Szervezetének elnökségét  épp ezért örömmel vállalta el. Megszerveztette a Nyugdíjas Szabadegyetemet. Ugyanolyan fontosnak tekintette, mint az UNESCO Természettudományi Szakbizottságának nemzetközi koordinátori posztját, amire felkérték. Nem válogatott, csak feladatokat ismert, nem különbségeket.

Reneszánsz ember volt, óriási irodalmi, zenei, filozófiai műveltséggel, tanítványai rajongtak érte. Filozófiából különösen kedvelte Kantot, Hegelt és Descartes-ot. Kedvenc példája épp a francia filozófushoz kötődik, úgy látta, amikor Descartes arról ír, hogy a kutya elfut a hegedűszótól, akkor a feltételes reflexről ír. Csak 200 évvel korábban…

Kiváló megfigyelő volt, abból is tudott érvényes következtetést levonni, hogy ha  a macskakísérletek során véletlenül az állat farkára léptek,  miért keletkezik ugyanolyan, csak jóval erősebb hatás, mint az elektromos ingerlésnél. Vagy például: ha a plexidobozból kiengedem a kísérleti macskát és mehet húst enni, vajon miért fontosabb számára a kinyíló ajtó, mint a jutalom, miért a frusztráció forrásával törődik inkább?

Holisztikus szemléletét jól tükrözi a gondolata, hogy a beteget gyógyítjuk, nem a betegséget, őt kell megértenünk ahhoz, hogy megértsük azt is, mitől beteg. Fiatal korától foglalkoztatta, miért játszik az ember, mi a Homo Ludens-jelenség titka. Utolsó nagy kutatása az állatvilágban is fellelhető játék-magatartás vizsgálata volt. Ebből tartotta akadémiai székfoglalóját, „A játék neurobiológiája” címmel. Hitte és vallotta: az alapkutatás meghatározóan játéktevékenység, ahol az egyik nagy feszítő -és hajtóerő az ismeretlenség.

Súlyos betegség vitte el - amíg bírta, megtartotta minden előadását. Szolgálat és kötelesség- pályája kulcsszavai maradtak a végén is. Emlékét a tanítványok és kollégák emlékezetén túl a Grastyán Endre Szakkollégium is őrzi. Egy interdiszciplináris műhely, ahol eltérő szakmák képviselői dolgozhatnak és tanulhatnak együtt, egymástól.

Nemcsak nagy tudós, de kreatív gondolkodó, lelkes kísérletező, mások véleményére kíváncsi vezető is volt. Emberi példakép, akit nehéz lenne utánozni, mert nem hagyná. Hiszen - ahogy ő gondolhatta - mindenki más és éppen ez az érdekes az életben.

 

You shall not pass!