Pécsi Tudományegyetem

University of Pécs

  

  

In Memoriam Prof. Dr. Iványi Miklós

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar műszaki felsőoktatást, mérnökképzést, tudományos életet. Életének 73. évében elhunyt Prof. Dr. Iványi Miklós, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának professzora és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt professzora.

Dr. Iványi Miklós

Mindkét egyetem professzorai, oktatói, dolgozói és hallgatói megrendüléssel értesültek Iványi professzor váratlan haláláról, akit a PTE saját halottjának tekint.

A hidász professzorok nemzetközileg is legnagyobbjai között számon tartott professzort számos tudományos kutatás, szakkönyvírás, publikáció, PhD hallgatói témavezetés mellől szólította el a végzet, hatalmas űrt hagyva maga után.

Prof. Dr. Iványi Miklós 1940. október 31-én született a magyarországi Endrődön. A középiskolát 1954-58 között abban a békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskolában végezte színjelesen, melyet édesapja alapított és első igazgatója volt. Ezt idősebb korában is büszkén hangoztatta.

 

További tanulmányai és tudományos fokozatai:

  • Okleveles mérnök, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Mérnöki Kar, 1963;
  • Műszaki tudomány kandidátusa, MTA, Tudományos minősítő Bizottság, 1973;
  • Műszaki doktor (Dr. techn.), Budapesti Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar, 1974;
  • Műszaki tudomány doktora, MTA, Tudományos Minősítő Bizottság, 1983;
  • Doktor (PhD), Budapesti Műszaki Egyetem, 1997;
  • Széchenyi Professzori Ösztöndíj, Oktatási Minisztérium, 1999-2002.

Hosszú tudományos kutatói, oktatói és szakmai pályája során 40 évig volt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnél, illetve jogelődjeinél különböző beosztásokban, a tanársegédtől a rektorhelyettesig és professzori fokozatig. Rektorhelyettesként Magyarországon elsőként az 1980-as években megszervezte az idegen nyelvű építőmérnöki képzést.

  • 1963 - 66: egyetemi tanársegéd, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem;
  • 1966 - 74: egyetemi adjunktus, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem;
  • 1974 - 84: egyetemi docens, Budapesti Műszaki Egyetem;
  • 1982 - 88: rektorhelyettes, Budapesti Műszaki Egyetem;
  • 1984 - 07: egyetemi tanár, Budapesti Műszaki Egyetem;
  • 1986 - 99: tanszékvezető, Acélszerkezetek Tanszék, Budapesti Műszaki Egyetem;
  • 1995 - 02: kutatócsoport vezető, MTA-BME "Tartószerkezetek Méretezéselmélete Kutatócsoport";
  • 2003 - 04: egyetemi tanár, tudományos tanácsadó, Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar;
  • 2004 - egyetemi tanár, Breuer Marcell Doktori Iskola PhD területének vezetője, Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar.

 

Munkássága utolsó 10 évét a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán töltötte. Kiemelkedő szerepe volt a pécsi építőmérnök egyetemi szak beindításában és meghonosításában. Pécsi munkásságának legmeghatározóbb vonása a kar tudományos életének egyetemi szintre emelése, megszervezése. Megalapította a ma már nemzetközi rangú Pollack Periodica kari tudományos folyóiratot és meghatározó szerepet töltött be a Breuer Marcell Doktori Iskolában mint törzstag és a Doktori Iskola PhD területének vezetője.

Pályája során kiterjedt szakmai-közéleti tevékenységet folytatott hazai és nemzetközi szervezetek tagjaként, ezen kívül rangos nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságainak volt tagja, sok segítséget nyújtva fiatal hazai kutatók publikációinak megjelentetésében. Tudományos szervező tevékenysége során több mint 30 nemzetközi tudományos konferenciának főszervezője és szervezőbizottsági tagja volt.

A kerek 50 éves oktatói pályája során végig az építőmérnök képzésben, az acélszerkezetek tárgykörben a legfontosabb törzstárgyakat oktatta magyar és angol nyelvű képzésben. Hallgatói körében igen népszerű híres előadó, tanáregyéniség volt. Több jelentős nemzetközi oktatási projektben tematikák kidolgozásában tevékenykedett. Ezek célja az acélszerkezeti tervezés egységes európai szemléletmódjának kidolgozása volt a hazai és nemzetközi hallgatóság számára.

A tudományos kutatásai kapcsán számos hallgató doktori, majd később PhD képzésében témavezető volt. Ezen hallgatók itthon, valamint a világ különböző egyetemein ma már vezető professzorokként viszik tovább szellemi örökségét.

Iványi professzor élethosszig tartó kutatómunkájának eredményeit közel 40 tudományos könyv, több mint 220 tudományos cikk és számos CD foglalja össze. Nagylelkűségéről tanúskodik, hogy e teljes életművet a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar könyvtárának adományozta.

E hatalmas saját tudományos irodalomból több szívéhez közelálló műről is tudunk, melyekből gyakran idézett. Ilyen a fiatalkori tanárával és nagy példaképével, Halász Ottó professzorral 1999-ben közösen írt „Stabilitáselmélet" című tudományos elméleti könyv, melyet nagy becsben tartott. Hasonlóan kedves műve volt az 1998-ban kiadott „Hídépítéstan, Acélszerkezetek", mely a mai napig alapmű az építőmérnök képzésben. Szeretettel lapozgatta fiával, ifj. Iványi Miklóssal közösen írt, 2008-ban kiadott „Acélszerkezeti mintapéldák" című kötetét, mely mindennapi tananyag ma is. Hasonlóan kedves volt számára a másik fiával, Iványi Péterrel közösen írt, 2008-ban kiadott „Eurocode - Kézikönyv Acélvázas többszintes szerkezetek méretezése" című, mérnök továbbképzésre szánt alapmű. Életéből 20 évet átfogó nemzetközi konferenciasorozat szervezője volt „Hidak a Dunán" címmel. E konferenciasorozat anyagát katalogizálta, mely 1998-ban CD formátumban kiadásra is került. A katalógus összesen 94 híd adatait mutatja be, kitér a tervezés, építés, felújítás történeti adataira is. A dunai hidak szerkezeti rendszerének, funkcionális megoldásainak, esztétikájának tanulmányozása a legkedvesebb tudományos munkái közé tartozott. A legutóbbi dédelgetett tervei közé tartozott egy nagy „Duna híd képes szakmai album" kiadása, mely csak előkészítési fázisig jutott....

E nagy életmű során több kitüntetésben is részesült, melyek elsősorban a tudományos-szakmai munkára alapított díjakat jelentették, ezek közül a legutóbbi a „Honorary Professor" Politechnica Timisoara University of Technology, Romania 2001.

E vázlatosan összefoglalt hatalmas tudományos, oktatási, szakmai életmű mellett Iványi professzor teljes életet élt. Élete a családja keretében teljesedett ki. Rajongásig szerette édesanyját, Ilona asszonyt, aki most 94 évesen gyászolni kénytelen szeretett fiát. Ilona húgát nagyra becsülte és szerette, aki mérnöki munkája mellett édesanyját ápolja és e fájdalmas percekben a professzor úr testvéreként osztozik az édesanya hatalmas gyászában. Feleségével, Iványi Amália professzor asszonnyal a boldog családi együttélés mellett közös tudományos munkáik voltak, például együtt alapították és szerkesztették a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar nemzetközileg is jegyzett tudományos folyóiratát, a Pollack Periodica-t.

Büszke volt fiaira és menyére, Ildikóra, akik méltó módon rá is szolgáltak az apai szeretetre. Péter fia a PMMIK dékánhelyettese, a PTE legfiatalabb elismert professzora. Miklós fia neves hídépítő mérnök és tervező, a PMMIK habilitált docense, akinek családja unokát adott neki, akit még boldogan tarthatott kezében.

Csak most, a professzor úr halála után értjük meg, hogy milyen kegyes volt hozzá a sors, mert e szeretetteljes család legféltettebb kincsének, a hét hónapos Miklóska unokájának születését megérhette, és első hónapjainak örömét és boldogságát átélhette.

Tölgyhöz hasonlóan állta az élet változásokban gazdag korszakainak néha lesújtó, máskor felemelkedéshez vezető eseményeit, amelyek soha nem törték meg.

E gazdag életmű láttán mondhatjuk-e, hogy hiánya pótolható a bennünk megmaradt, róla alkotott emlékeinkkel? Sajnos nem! Végleg elment! Örök hiányérzet marad mindenkiben, aki ismerte, szerette. Ami a fájdalmunkat enyhíti, az a tudat, hogy nem vitte magával tudását, szellemiségét, mert mérnökök ezrei, mérnökgenerációk viszik azt tovább, akik hálás szívvel gondolnak professzorukra, tanítómesterükre.

Emlékét szeretettel megőrizzük.
Nyugodjék békében!

 

A Pécsi Tudományegyetem 
Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának dékáni vezetése

 

Rovat: 
You shall not pass!